Az SSAB acélipari vállalat azzal a tervvel állt elő, hogy a világon elsőként kíván a fosszilis energiahordozóktól mentes acélt piacra dobni.
A vasérc-alapú, fosszilis energiahordozóktól mentes acél gyártására való áttérés tervét az iparágban működő több mint 400 ügyfélnek és szereplőnek mutatták be a Stockholmban tartott SSAB Svéd Acél Díj átadási rendezvényén. „Az SSAB az első fosszilis energiahordozóktól mentes acéltermékeket már 2026-tól kínálni fogja a piacon. Arra törekszünk, hogy közös céljaink érdekében ügyfeleinkkel partnerséget kezdeményezzünk, hogy a világon az elsők lehessenek, akik fosszilis energiahordozóktól mentes acélból készítik termékeiket,” vallja Martin Lindqvist, az SSAB elnök-vezérigazgatója.
Az SSAB, globális törekvéseivel összhangban, úgy számítja, hogy a hulladék alapú elektromos ívkemence (EAF) technológiát használó amerikai üzemek közül 2022-re az Iowában lévő már teljes egészében megújuló energiával fog működni. A vállalat kínálatában emellett 2026-tól kezdve pedig már vasérc alapú, fosszilis energiahordozóktól mentes acéltermékek is szerepelni fognak, amelyekben a svédországi HYBRIT kezdeményezésen keresztül kifejlesztett vasszivacs található. 2016-ban az SSAB az LKAB-bal és a Vattenfall-lal együttesen HYBRIT néven kezdeményezést indított azzal a céllal, hogy az acélgyártás során redukálószerként használt szenet és kokszot fosszilis energiahordozóktól mentes hidrogéngázzal helyettesítse. A fosszilis energiahordozóktól mentes acél iránti érdeklődés azóta gyorsan növekedett.
Tavaly szeptemberben Martin Lindqvist, aki az egyetlen acélipari vállalatot képviselte a csúcstalálkozón, meghívást kapott a New York-i ENSZ éghajlat-politikai csúcstalálkozójára, hogy valami olyasmiről beszéljen, amit mind ez ideig lehetetlennek tartottak, vagyis a nettó nulla kibocsátás lehetőségéről az acéliparban. „Meg szeretnénk mutatni, hogy az acélipar átállása nemcsak, hogy lehetséges, hanem egy valóban szükséges lépés. Ha megmutatjuk az utat, úgy gondolom, a többiek követni fognak bennünket,“ véli Martin Lindquist.
Az acélipar felelős a világ szén-dioxid-kibocsátásának 7%-áért. Svédországban az acélgyártás 10%-ért, Finnországban 7%-ért felelős. A vasérc csökkentésére használt kokszszén hidrogéngázzal történő helyettesítésének technológiája ismert, ám eddig nem történt még meg az ipari szintű sikeres tesztelése. A HYBRIT jelenleg kísérleti üzemet épít a vasszivacs (DRI) alkalmazására az SSAB luleå-i telephelyén, amely 2020 nyarára készül el és áll üzembe.
„A technológiai fejlesztés már teljes lendülettel zajlik. Azáltal, hogy szembeszállunk a technológiával, amely majd ezer éve lényegében változatlan, elvileg kiküszöböljük az összes fosszilis szén-dioxid-kibocsátást. A mai napig a CO2 elkerülhetetlen mellékterméke volt a vasércből történő acélgyártásnak. A HYBRIT technológiájával az egyetlen kibocsátott elem a víz lesz,”
állítja Martin Pei, az SSAB műszaki igazgatója és a HYBRIT Development igazgatótanácsának elnöke.
Az SSAB úgy döntött, hogy az oxelösundi üzemében működő két nagyolvasztóját már 2025-ben elektromos ívkemencére cseréli. Ezzel az SSAB Oxelösundban a szén-dioxid-kibocsátásának nagy részét kiküszöböli. Az elektromos ívkemencére való áttérés szükséges lépés ahhoz, hogy használni tudják az ugyanebben az időben üzembe álló HYBRIT demonstrációs acélműből érkező vasszivacsot.
„Az a szándékunk, hogy a Svédországban, Finnországban és az Egyesült Államokban működő SSAB gyártási láncot, a teljes gyártási rendszert egészen a kész acéltermékig fokozatosan átalakítsuk. Az a célunk, hogy legkésőbb 2045-re a teljes vállalat fosszilis energiahordozóktól mentessé váljon.“
fejezi be mondandóját Martin Pei.
