Harmadik évébe fordul az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) Magyarországon. Egyre nő a tét, mind az energiapiaci környezet, mind pedig a rendszerből adódó költségviszonyok miatt.

A KPMG szakértői arra figyelmeztetnek: a kedvezményezett vállalkozásoknak számtalan buktatót kell leküzdeniük ha be akarják zsebelni a hatékonyságjavulásért kimért jutalmakat.

2021. január 1-én vezették be az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszert Magyarországon, több éves szabályozói előkészítő munka után. A rendszerben a „szennyező fizet elve” alapján az energiaellátásban résztvevő vállalatok kötelesek a számukra évente meghatározott energia-megtakarítási célokat elérni (a végső felhasználók részére értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség %-os arányában).

Mostanra túl vannak az ismerkedési fázison a magyarországi villamos energia-, földgáz- és üzemanyagkereskedők. Ettől az évtől immár a kötelezettek mellett a rendszer kedvezményezettjeinek figyelmére is érdemes az EKR. Ugyanis a megtakarítani előírt Petajoule-ok mértéke 2022-höz képest megháromszorozódik, ha pedig 2021-hez viszonyítunk, akkor meghatszorozódik, a 2024-27 közötti időszakban pedig tetőzik. A rendszerből várható összes megtakarítás 2030-ig összesen mintegy 18 PJ lesz, (viszonyításképpen a Magyarországon lévő mintegy 15500 közintézmény épületeinek éves energiafogyasztása összesen 80 PJ). 2022-ben a legnagyobb megtakarítást eredményező és a leggyakoribb intézkedés típusok a gőzzel kapcsolatos ipari folyamatok korszerűsítése, a hőszivattyú beépítése (épületgépészet) és a kompresszor cseréje (sűrített levegős ipari folyamatok) voltak.

„Míg az EKR első két évében a kötelezettek jobbára inkább kifizették a gigajoule-onkénti 50 ezer forintos büntetést, addig 2023-tól már sokkal inkább megéri a fáradságot a kötelezett szolgáltatóknak és kedvezményezett ügyfeleknek összefogni, hogy energiahatékonysági fejlesztés végrehajtásával, és annak igazolásával nyerjék el és osszák el az így felszabaduló kvóták ellenértékét”

– magyarázza Losonczy Géza, a KPMG Energetikai és közüzemi tanácsadás szektor vezetője.

A jelenlegi piaci árak mellett akár évi 50 milliárd forintra is rúghat az az összeg, amit a kötelezett szolgáltatóknak reálisan érdekükben állhat kifizetni a fejlesztéseket megvalósító kedvezményezetti ügyfélkörnek, az úgy nevezett fehér bizonyítvánnyal igazolt energiahatékonysági fejlesztéseikért. „Az egyik tényező, ami jelenleg motiválja ezeket a fejlesztéseket, az az, hogy ha ezt nem teszik, akkor ennek többszörösét kellene kifizessék büntetésként az energiakereskedők. A másik tényező pedig maga az energia ára, ami ilyen magas szinteken természetszerűen az energiatakarékossági fejlesztésekre kötelezi a fogyasztókat” – mondja Losonczy Géza.

Ugyanakkor a KPMG szakértői arra hívják fel a figyelmet, hogy a beruházási döntéstől a fehér bizonyítvány ellenértékének megszerzéséig számos ponton bukhat el a projekt, ezért hozzáértő lebonyolító nélkül nem érdemes belevágni. „Rögtön az első lépésnél aknára futhat egy beruházó: eltérően a hagyományos pályázati konstrukcióknál megszokott menettől, itt nem a kedvezményezettnek kell bejelentenie, hogy fejlesztést hajt végre, hanem annak az energiakereskedőnek, aki majd az igazolt megtakarítást leírhatja a kötelezettségei közül” – hoz példát Losonczy. Ebből a szabályból következik az is, hogy a fejlesztést elhatározó fogyasztó és az azt bejelenteni képes szolgáltató egymásra találásánál is célszerű egy tanácsadónak bábáskodni.

A KPMG tucatnyi egyéb kritikus pontot azonosított az EKR projektek lebonyolításának menetében a bejelentéstől a tervezésen és megvalósításon át az elszámolásig és az elnyert ellenérték lehívásáig. Azért, hogy a vállalatok megfelelő képet kapjanak a kivédendő hibákról, a KPMG üzleti reggelit szervez vállalati, önkormányzati és közintézményi döntéshozóknak január 26-ára. (regisztráció)

Bár az EKR elvileg lakossági, közintézményi és vállalati ügyfelek számára egyaránt nyitott, a KPMG számításai szerint túlnyomórészt vállalatok lesznek azok, amelyek ilyen energiahatékonysági fejlesztésekbe belevágnak. Egyfelől a projekteket energetikai audittal kell lezárni, és az így elnyerhető megtakarítást előzetesen célszerű meg is tervezni. Ezt a folyamatot tanácsadó nélkül szinte esélytelen lefolytatni, így a kapcsolódó költségek csak egy meghatározott beruházási volumen mellett térülnek meg az elnyerhető kvóták értékesítéséből. 

Ráadásul nem a jelen állapothoz képest elért energiamegtakarítást kell kimutatni, hanem az EKR rendszer miatti többlet megtakarítást. Ez lakossági fogyasztó esetében akár azt is jelentheti, hogy annak ellenére nem érne el a nemzetközi benchmarkhoz képest javulást, hogy amúgy egy elavult kazánt cserélne egy jobb minőségűre. Hiszen ami magyar viszonylatban már előrelépés, az előfordulhat, hogy az EKR kritériumrendszerben még mindig csak a kötelező minimum kategóriája lenne.

A szabályismereten, a volumenkorláton és az adminisztrációs terheken túl ugyancsak a vállalati beruházók mellett szól a finanszírozás időtartama, és előre nem tervezhető lefutása. Tanácsadó igénybevétele esetén jobb esély nyílik arra hogy kredibilis kedvezményezett részteljesítésre is kapjon finanszírozást a kötelezett szolgáltatójától, míg ha ismeretlenül talál egymásra kötelezett és kedvezményezett, akkor jó eséllyel csak az energiahatékonysági fejlesztésért járó fehér bizonyítvány eladását követően jutna pénzéhez a beruházó kedvezményezett.

„Noha úgy tűnhet, sok a kérdőjel az EKR-re alapozott fejlesztésekért kapható pénzek körül, ennek ellenére számottevő összegről van szó, és érdemes belevágni ilyen fejlesztésekbe. Azok a vállalatok, melyeknek működési költségeik között jelentős tétel az energia, versenyképességük helyreállítását és többlet finanszírozást nyerhetnek ilyen projektek által”

– mutat rá Losonczy Géza.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!