Ipari trendek – A Siemens már nem nagyipari konglomerátumként, hanem high-tech cégként jelenik meg partnereink előtt.

Cégünk tevékenysége felöleli többek közt az ipari automatizálás és a hajtástechnológia területét, az erőműtől a fogyasztókig tartó energiaelosztást és ennek irányítástechnikáját, az elektromos autózást és töltést, valamint az épületautomatizálást. Jószerével minden ipari beruházásnál megtalálhatóak a megoldásaink – kezdi Jeránek Tamás, a Siemens Zrt. vezérigazgatója.

Jeránek Tamás, a Siemens Zrt. vezérigazgatója

MM: Jelenleg mit tekint a Siemens legfontosabb feladatainak, partnerhálózatuk szerepe hogyan jelenik meg ebben?

J.T.: A legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy a hazai vállalatok kihasználhassák az ipar 4.0 előnyeit, valamint segítsük az áramhálózatok digitalizációját, az okos épületek, az okos infrastruktúrák megvalósítását. Tevékenységünk sokrétű, számos partnerrel dolgozunk együtt, ennek is köszönhetően jószerével minden új ipari beruházás megvalósításánál megtalálhatóak a megoldásaink. Sok esetben indirekt kapcsolatban vagyunk a végfelhasználókkal. Például hazai gépgyártók Siemens eszközöket építenek be a saját fejlesztésű megoldásaikba, melyet regionálisan is értékesítenek.

Business-to-business vállalatként olyan megoldásokat kínálunk, melyek a hagyományos hardware eszközök mellett teljeskörű gyártásdigitalizációt kínálnak a cégek számára. Ide értem az olyan folyamatokat, mint a tervezés, a szimuláció, az adatgyűjtés, vagy a vezérléstechnika, a hajtástechnika. Az elmúlt években jelentősen fejlesztettük szoftverképességeinket, ennek köszönhetően mára a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata lett a Siemens, így tudjuk a valódi és a digitális világ összeköttetését kínálni ügyfeleink számára.

MM: Az ellátási láncok hogyan változtak meg az utóbbi hónapokban? A Siemens globális vállalatként saját belső alkatrész szükségleteit tudja optimalizálni?

J.T.: A gyártás magas szinten optimalizálva van, ezek a kompetenciák egy-egy helyen vannak összegyűjtve, nem országonként gyártjuk a termékeinket, hanem van olyan gyártóbázis, ami Európában van, és van olyan, ami Ázsiában, Amerikában.

A globális ellátási nehézségeket mi is tapasztaljuk, és mindezidáig gyártóként sikeresen küzdünk a feladattal, ugyanakkor az alapanyaghiány okozta szállítási idők megnyúlása minket egyaránt érint. Bízom benne, hogy a chipek és más alapanyagok iránti kereslet és kínálat mihamarabb egyensúlyba kerül, szerintem ez jövő év közepére várható.

Az autógyártást különösen sújtó chiphiány önmagán túlmutató probléma: ha eleve kevesebb autó készül, kevesebb munkaerőre is van szükség, ami visszaüt, mert költségmegtakarítás a beruházásokat is visszafogja.

„Az ipari szereplők azzal találták szembe magukat, hogy előrejelzéseikkel ellentétben sokkal gyorsabban helyreálltak a piacok, de mivel a kapacitásaikat visszafogták 2020 márciusa és augusztusa között, a szeptembertől hirtelen felfutó megrendeléseiket már nem tudták időben teljesíteni, és ez a hiány a mai napig tart.”

– Jeránek Tamás, a Siemens Zrt. vezérigazgatója

MM: Több új európai chipgyár létesítéséről lehet tudni, ezek enyhíthetik a mostani helyzetet?

J.T.: Ezen beruházások mellett nyilván az ázsiai gyártók is próbálnak, próbáltak kapacitást bővíteni, de e hatások ilyen gyorsan nem tudnak még érvényesülni. A chipgyártók még jó ideig a lemaradások teljesítésén dolgoznak. Ez ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy például az autógyártók átgondolják, lehet-e fentarthatóbban, azaz kevesebb chipből autót gyártani. Ezt eddig rábízták a beszállítóikra, minden egységet egy külön chip irányít, de lehet, hogy ez egyetlen központi chippel is kiváltható, vagy legalábbis lecsökkenthető a chipek száma.

MM: Közelebb kerülhetnek az ázsiai gyártósorok Európához?

J.T.: Igen, látni erre utaló jeleket, mivel felértékelődött a logisztikai közelség. Az ellátási láncok rövidülnek, de fél-egy év nem elég komplett gyártási rendszerek áthelyezésére. Ha a telek megvan, akkor egy gyár felépülése és üzemeltetése a magasfokú automatizáltság miatt, ma jóval kevesebb különbséget jelent költségben Ázsia és Európa között, mint korábban. Mára az ellátási láncban betöltött garancia vállalása értékelődött fel, hogy minél biztosabb legyen a gyártás és a szállítás a partnerek felé. A beszerzéseknél egyaránt fókuszba került a teljesítési kiszámíthatóság: a korábbi egy nagy partner helyett magasabb biztonságot ad több kisebbel szerződésben állni, még akkor is, ha esetleg többe kerül az alkatrész ára.

MM: Milyen hatással volt a Covid az ipari digitalizációra?

J.T.: A vállalatoknál hangsúlyossá vált az igény, hogy akár távolról menedzselhessék eszközeiket, gépsoraikat. A pandémia felgyorsította a digitalizáció iránti igényt, ez is a „new normal” része.

MM: Hogyan látja a hazai ipar digitalizációját, az ipar 4.0 szerepét a hazai gazdaságban?

J.T.: Nagyvállalati körben egyre több kiemelkedő jó példa van, ám az beszédes, hogy a hazai kkv-k termelékenysége az EU-átlag felét sem éri el. A jelenlegi technológiákkal a magyar munkaórák 49 százaléka automatizálható. Az ipar 4.0 elterjedésének egyik akadálya a forráshiány, melyre ugyanakkor komoly állami támogatások érhetőek el pályázatok formájában, valamint rövid és középtávon akadálynak látszódik a megfelelő munkaerő hiánya. Ugyanis nem csupán mérnökökre, hanem jól képzett kékgalléros munkatársakra is legalább akkora szükség van egy magasan automatizált üzemben.

MM: Melyek a jelenlegi legfontosabb fejlesztéseik?

J.T.: A Smart Infrastructure területén ilyen például az áramellátás digitalizációját elősegítő fejlesztések, a tervezést, a karbantartást segítő digitális ikrek koncepció megvalósítása, az

az új árampiaci szereplők (pl. aggregátorok) integrációját segítő megoldások, valamint az e-töltési infrastruktúrát létrehozó és kiszolgáló innovációk. Digital Industries területén az edge computingot, az IoT eszközök következő generációját, a szolgáltatás alapon elérhető szoftvereket, illetve a kommunikáció automatizálását emelem ki.

MM: Az 5G hálózatok ebben segítséget jelenthetnek?

J.T.: Egy zöldmezős projektnél érdemes lehet 5G-re építeni, de egy meglévő gyártósoron, ahol a gépek fixen vannak telepítve, nem látom ennek az előnyét. Sok helyen ki van már építve a jó minőségű kommunikációs útvonal, akár optikai kábelen keresztül, ekkor indokolt lehet megvizsgálni, hogy érdemes-e áttérni más technológiára.

MM: Az érzékelők is egyre jelentősebb szerepet kapnak az automatizálásban- ez jó irány?

J.T.: Igen. A szenzortechnológia alacsony bekerülési költség mellett megvalósítható fejlesztés. Érdemes figyelni arra, hogy ne big datát keletkeztessünk, hanem smart datát elemezzünk, tehát azt, amiről azt gondoljuk, hogy fontos adat.

MM: Globális cégként, lát különbséget az országok vagy régiók között az ipari fejlődés irányában vagy ez jelenleg egységes?

J.T.: Ha a nagy globalizációt nézzük, az egyes földrészek között van különbség, Ázsia dinamikusan bővül, ott még mindig jelentős ipari fejlődés látható, Európában pedig a meglévő gyártósorok fejlesztésén van a hangsúly, de vannak iparágak, ahol az automatizáció egyre nagyobb szerepet kap és ez hozza magával a fejlődést. Itt, a közép-kelet európai régióban, ahol az autóipar meghatározó, hasonló beruházások és fejlesztések vannak. A globalizációnak eredményeként mindenhol nagyon gyorsan elérhetővé váltak a megoldások. A különbség az adaptáció üteméből fakad.

MM: Milyen pénzügyi évet zárt a Siemens Zrt.?

J.T.: Szeptember végén zártuk a pénzügyi évünket, melynél a Covid miatti kezdeti visszaesést komoly felülteljesítés követett, így összességében 15%-al több megrendelést regisztráltunk megelőző évhez képest. Ennek köszönhetően az árbevételünk 30,5 milliárd forintot ért el. Azt várom, hogy az elkezdett növekedési pályát folytatjuk.

MM: A jövőt nézve milyen kihívások lesznek az iparban? A Siemens milyen szerepet fog ebben betölteni?

J.T.: Ha a globális trendeket nézzük, akkor minden abba az irányba mutat, hogy még nagyobb fogyasztással kell számolni, azaz nagyobb ipari termelésre lesz szükség, mely automatizáltság nélkül nem megoldható. A fenntarthatóság belső és külső követelménnyé válik, és a fogyasztói elvárásban olyan jellemzők is megjelennek, mint az egyes termékek CO2 lábnyomának megjelentetése, vagy a szociális szempontoknak való megfelelés, a végig követhető ellátási láncok. Mindezek kiszolgálása, megvalósítása az ipar 4.0 következő feladata.

Szöveg: Mészáros Zsolt, főszerkesztő MM Műszaki Magazin