A víz már az ókori népek idejében is nemcsak a tisztálkodás eszköze volt, hanem alapját képezte különböző rituális fürdőzéseknek, amely egyaránt tisztította a fürdőző testét és lelkét.
A rituális fürdőzések szokása megmaradt a mai napig szinte minden vallás esetében. Bizonyos népeknél erősebben, másoknál már csak jelképesen.
Az ókori népek fürdőzései
A rituális fürdőzések az adott vallásoknál napjainkban egyes szertartásokhoz vagy ünnepekhez, egészségügyi ciklusokhoz kötődnek. A testi és lelki megtisztulás célja szinte minden esetben az égi, isteni világgal való kapcsolatba kerülés minél akadálytalanabb elérése.
A víz lelki és testi tisztítóerejének felhasználása szinte egyidős az emberiséggel, de igazán az ókori fejlett civilizációk kezdték szertartásaik részévé is tenni. A régi babilóniaiaknál, asszíroknál, perzsáknál, indusoknál már kötelező vallási előírás volt, hogy csak tisztálkodás után lehetett az istenek elé járulni.
Az antik görög és római kultúrák már ismerték a víz gyógyító, lelki megújító szerepét is. Az “Ép testben ép lélek” fogalom eszméje is ezt támogatta. A görögök azt vallották, hogy a rituális fürdőzés helyreállítja és megerősíti a testi és lelki szellemiséget.
Innen már csak egy lépés volt, hogy kialakuljon a rendszeres és célzott fürdés, majd az európai fürdőkultúra, hiszen az emberek rájöttek, hogy ez nemcsak hasznos, hanem kellemes is számukra. A krétai palotákban már találtak fürdőszobát és fürdőkádat.
A zsidó rítusok
A zsidó vallás esetében a misztikus elemek keverednek a gyakorlatias oldallal. Amikor a nők vagy a férfiak “tisztátalan” dolgokkal kerülnek kapcsolatba, el kell végezniük a rituális fürdőzés eseményét. Az izraelita közösségek a mai napig tartanak fent vallásos fürdőket.
A férfiaknak, mikor felkelnek és mielőtt imádkozni szeretnének, akkor kell rituális fürdőt venniük, a nőknek a havi ciklus, a szülést követő gyermekágyas hetek és a nászéjszaka előtt kell rituális fürdőt venni.
A kereszténység jelképei
A keresztség szentségének felvételét a keresztény egyház mindegyik tagja, tehát a katolikusok, reformátusok, baptisták és evangélikusok is a szentelt vízben való merüléssel vették fel. Mára ez már csak jelképesen maradt meg, csak a fejre csepegtetnek egy kicsit a szentelt vízből, ezáltal válik az illető a keresztény közösség tagjává.
A muszlim fürdőkultúra
Míg Európa nagy részében a sötét középkor, de még a reneszánsz idején is más volt a vízhez való hozzáállás, addig az arabok lakta vidékeken virágozni kezdett a fürdőkultúra. A középkori iszlám birodalomban jó néhány köz- és magánfürdőt építettek, ahol eleget tettek a rituális mosakodás szabályainak.
Már gyerekkortól kezdve a nevelés része volt a testápolás, a tisztálkodás elemeinek elsajátítása, mely szorosan kapcsolódott a szépséghez és a harmonikus gondolkodásmódhoz. Az arabok számára a víz vetítette elő a Paradicsom, az égi jelenségek elérésének lehetőségét.
Vallástól függetlenül igaz az a tény, hogy a víz nyugtat, feltölt és harmonizál, így minden fürdőzésnek jótékony hatásai vannak.
