A kommunikációs technológia fejlődésének köszönhetően az utóbbi néhány évben óriási fejlődésen mentek keresztül az okosotthonok.

Ebből kifolyólag egyre hatékonyabb, jövőállóbb és jobb ár-érték arányt képviselő megoldások jelennek meg a piacon, azonban a rengeteg gyártó miatt nagyon nehéz olyan kommunikációs megoldásokat kialakítani a lakásban, hogy egy adott rendszer minden részegységet kezelni tudjon. Amennyiben nem akarunk melléfogni, már a tervezéskor nagyon észnél kell lennünk, de az sem árt, ha ismerjük az okosotthonokra jellemző kommunikációs megoldásokat a helyes döntéshez.

Minden okosotthon lelke a megfelelő alaprendszer

A megbízható kommunikációs csatornák kialakítása előtt nagyon fontos eldöntenünk egy okosotthon esetében, hogy milyen központi rendszer dolgozzon benne. Ma már léteznek előre kidolgozott kompakt megoldások, melyek elsőre talán kecsegtetőnek tűnhetnek az elérhetőségük vagy az általuk képviselt árkategória  miatt, azonban csak zárt szisztémaként tekinthetünk rájuk. Ez nagyjából annyira egyoldalú megoldás, mintha a lakásunkat csak téglából akarnánk felépíteni, tehát a falak mellett a nyílászárókat, a tetőt, de még a berendezési tárgyakat is. A példa tökéletesen mutatja, hogy milyen korlátozásokkal kell számolnunk a rossz okosrendszerek kapcsán, amit tovább tetézhet, ha az adott szisztéma csak sajátmárkás, illetve támogatott termékekkel lesz bővíthető a későbbiekben – már amennyiben bővíthető lesz egyáltalán.

Ha hosszútávra tervezünk – márpedig egy okosotthon esetében ez alapvető szemléletmód –, akkor rendkívül lényeges lesz, egy olyan független központi rendszer mellett dönteni, ami nemcsak jövőre, hanem akár még egy évtized múlva is bővíthető lesz extra elemekkel. Az új részegységek csatolhatósága mellett lényeges még, hogy leendő okosotthonunk bármilyen gyártó termékét képes legyen kezelni, nem követel tőlünk elköteleződést egyetlen gyártó terméke iránt sem, az egyes elemeket tehát bármikor cserélhetjük vagy bővíthetjük. Amennyiben rátaláltunk egy ilyen szisztémára, utána a következő lépés, hogy kidolgozzuk otthonunk kommunikációs rendszerét, amivel a kérdéses egységek könnyedén kapcsolatba léphetnek, összedolgozhatnak egymással. Ebben a tekintetben megkülönböztethetünk vezetékes és vezeték nélküli megoldásokat!

A vezetékes kommunikációs rendszer

A vezetékes kommunikációs rendszer ma már nagyon ritkán jelenik meg önmagában egy okosotthon falai között, jellemzően hibrid megoldások vannak, ahol az alapokat a vezetékes kapcsolat nyújtja, majd erre épülnek rá a vezeték nélküli nyúlványok.

A kizárólag vezetékekre koncentráló épületautomatikai rendszerek esetében két kiépítési alternatívát különböztethetünk meg egymástól:

1. A csillagpontos megoldás egy ma már ritkán alkalmazott típus, melynek legnagyobb előnyét az adja, hogy ilyenkor az okosotthon részegysége közvetlenül, külön-külön szálon kapcsolódik a központi vezérléshez. Rengeteg vezetékelést és kábelköteget kíván, ezért rendkívül gondos tervezést is igényel.
2. A BUS topológia ezzel szemben egy az egész lakáson körbefutó, de soros elrendezésre épülő technika, aminek részeként egy körhálózat alakul ki, és erre sorban lehet rácsatlakoztatni a különféle eszközöket, melyek mind egyedi címzést kapnak a megkülönböztethetőség érdekében. Ma már annyira gyors adatátvitel érhető el így is, hogy a legtöbb családi házat kiszolgálják, hiszen akár 500 méternyi kábelhosszúság mellett sincs lassulás, és egyetlen hálózat képes elboldogulni akár 50 csatlakoztatott eszközzel.

Amennyiben vezetékes kommunikációs hálózat létesítése zajlik, a munkafolyamat természetesen extra költségekkel jár, hiszen a vezetékeknek és a csatlakozóknak egyaránt ára lesz, de ezzel egyetemben kisebb-nagyobb villanyszerelési munkálatokra is számítanunk kell. A vezetékes hálózatok bár nehezen, de bővíthetők a későbbiekben, illetve bármikor szabadon kiegészíthetők vezeték nélküli megoldásokkal, fordított esetben viszont már akadhatnak gondok, a visszafelé kompatibilitás ugyanis ezen a téren ritkán jellemző.

A vezeték nélküli kommunikációs rendszer

Sokan úgy hiszik, hogy a vezeték nélküli kommunikációs rendszer egy okosotthon esetében teljes korlátlansággal szolgál, tehát a későbbiekben bármit hozzá lehet csatlakoztatni. Ez ebben a formában azonban nem igaz, hiszen amint fentebb már említettük, a bővíthetőséget leginkább az alaprendszer befolyásolja, és nem az, hogy milyen kommunikációs technológia mellett döntöttünk. Világos, hogy a vezeték nélküli, úgynevezett rádiófrekvenciás megoldás szabadabb alternatíva, de korántsem kínál határtalanságot.

Ilyen kiépítés mellett az okosotthon részegységei vagy közvetlenül csatlakoznak meghatározott frekvencián keresztül a központi vezérlőhöz, vagy részben így, részben vezetékes módon. A rádiófrekvencia alkalmazásakor az okoseszközök jellemzően 868 MHz-es szabványon képesek szállítani az információt a szisztémán belül, tehát közel sem a WiFi hálózat jelén alapulnak. Léteznek ilyen megoldások is, de a WiFi-ről kiderült, hogy nem a legszerencsésebb egy okosház üzemeltetésére a jelenlegi formájában, hiszen egyrészt a rendszer könnyen túlterhelődik – gyakorlatilag használhatatlan mellette az internet –, másrészt a technológia nagyon meríti az olyan akkumulátorral üzemelő kiegészítőket, mint az okoszárak.

Minden okosotthon vezeték nélküli kommunikációs hálózata rendszerint az IPSec biztonsági kulcsot használja, ami nemcsak a kiberbiztonság tekintetében előnyös, hanem abból a szempontból is, hogy ne zavarja egymást a többi – akár szomszédos – hálózat. Lényeges kiemelni továbbá, hogy kizárólag vezeték nélküli szisztémáról még egyetlen ingatlan esetében sem beszélhetünk, hiszen rengeteg kommunikációs modul – például egy videós kaputelefon vagy biztonsági kamera – igényli a vezetékelést, miközben nagyon sok olyan lehetőség is létezik, amihez egyáltalán nem ajánlják ezt a technikát. A legtöbb alapfunkció azonban a 2020-ban épített okosházaknál már vezeték nélküli technológián alapul, a mérleg nyelve pedig a jövőben még inkább ebbe az irányba billen majd.