A hatékony tömeggyártás nehezen képzelhető el szállítópályák nélkül. Amellett, hogy ezek eljuttatják a félkész terméket az egyik géptől a következőig, biztosítják azok sorrendiséget, pozícióját, illetve hozzájárulnak a gyártásközi készlet minimalizáláshoz is.
Használatuk azonban nehézségeket is okoz: akadályozzák a közlekedést, a gépekhez való hozzáférést, az anyagellátást, valamint értékes helyet vesznek el a termeléstől.
A megoldást a magasban vezetett – fejfölötti – pályák jelentik. Ezek alkalmazásával – mint ahogy azt a neve is sugallja – a termékeket a lehető leghamarabb feljuttatjuk a gépek fölötti pályákra, ott továbbítjuk a célállomásra, majd pedig ismét lehozzuk.
De hogyan kerül fel, majd le a termék? A legkézenfekvőbb megoldásnak egy emelkedő, illetve lejtős pálya tűnik. Ez egy viszonylag költséghatékony megoldás, ami a beruházási oldalát illeti. Az ilyen pályák emelkedési szögét azonban erősen korlátozza a termékek visszacsúszása. Emiatt ezek helyigénye jelentős, így nem minden esetben jelentenek valódi megoldást.
A következő lehetőség az úgynevezett „lapátos” pályák alkalmazása, amely – a nevéből következően – lapátokkal tolja fel a terméket. Ennél a megoldásnál a meredekséget a termék billenékenysége határozza meg. Az ilyen pályák alkalmazásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a termékeket valahogy be kell juttatni a két lapát közé, ami plusz funkciót igényel, és emiatt korlátozza a kapacitást. A lapátok miatt az ilyen pályákon nem lehet torlasztani a termékeket.
De mi lenne, ha „feltekernénk” egy kis meredekségű lejtős pályát? Erre a kérdésre a válasz a spirálpálya, amely viszonylag kis alapterületen valósítja meg a szintkülönbség leküzdését.
Bár egy spirálpálya többe kerül, mint egy ugyanolyan szintkülönbséget leküzdő lejtős pálya, figyelembe véve a jóval kisebb helyigényt is, ez a leggazdaságosabb megoldás.
Ha azonban még a spirálpályánál is kevesebb hely áll rendelkezésre, akkor jöhet szóba a pofás megfogópálya. Ennek a lényege, hogy a terméket két, egymással szembe állított, rugalmas elemekkel ellátott szállítópálya fogja meg, és így akár teljesen függőlegesen is tudja továbbítani. Mint minden műszaki megoldásnak, ennek is vannak korlátjai: csak olyan, kellően merev termékek esetében alkalmazható, amelyek megszoríthatók két oldalról, és amelyeknél nem gond, ha azok az oldalukkal felfelé haladnak. Bár ezek állítható szélességű kivitelben is készülhetnek, egy időben azonban csak azonos méretű termékeket tudnak kezelni.
Ha már kiválasztottuk a fel- és lejuttatásra alkalmas megoldást, a fejfeletti szállítás is igényel némi megfontolást. Elsőre ez egyszerű feladatnak tűnik, hiszen az csak egy magasabban levő szállítópálya. A pálya rögzítése azonban mégsem olyan egyszerű. Lehet hosszú lábakra tenni a pályát, de az továbbra is akadályt jelenthet a gépek elhelyezésénél. Ezért általában vagy a mennyezetről függesztjük az ilyen pályákat, vagy egy járható acélszerkezetre – mintegy galériára – kerülnek, amely sokkal ritkább lábazást igényel.
Ez utóbbi nem csak a pályák rögzítését, hanem a munkavédelmi kérdést is megoldja, hiszen ez megakadályozza azt, hogy a pályáról bárkinek a fejére essenek a termékek. Sőt, a pályák karbantartása is sokkal egyszerűbb és biztonságosabb egy ilyen galérián. Ennek hiányában a termék leesése ellen kötélből készített biztonsági hálóval lehet védekezni.
Halmos Gábor
FlexLink Systems Kft.
www.flexlink.com
Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!