Fejlesztések – 30 év nagy idő, főleg a gyorsan változó informatikában.
Hogyan lehet mindig az élen maradni a folyamatosan megjelenő újabb és újabb kihívások között? Hosszú távú sikereink titka Wayne Gretzky, a híres jégkorongos mondásával jellemezhető: oda korcsolyázz, ahol a korong lesz, nem oda, ahol van. – mondja Nyirő Ferenc, az S&T Consulting Hungary Kft. ipari digitalizáció üzletágvezetője.
MM: Harmincadik születésnapját ünnepli az S&T, milyen fontos pontokat említene a cég életéből?
Ny.F.: Mindjárt a legelső és legfontosabb pont az volt, hogy elindultunk ’92-ben. Ez azért volt érdekes, mert olyan technológiákkal, tervező szoftverekkel kezdtünk el foglalkozni, ami abszolút különlegességnek számított akkor Magyarországon. Ezek a high-tech grafikai alkalmazások akkor még nagyon drágák voltak, különösen az akkori fizetésekhez képest. Úgy lehet ezt körülbelül arányosítani, hogy egy akkori CAD munkahely három lakás ára volt, vagy tíz évnyi mérnöki fizetésnek a díja. Tehát egy Pro/Engineer gépészeti tervező szoftver, amivel annak idején elkezdtük a pályafutásunkat, plusz egy munkaállomás, körülbelül 40 ezer dollár volt.
Gyakorló gépészmérnökként tudtam, hogy milyen nehézségekbe ütközött addig a gépészeti tervek elkészítésénél főleg egy bonyolultabb konstrukció tervezése, mire az ember kiizzadta magából, a rengeteg nézettel, metszettel. A Pro/Engineer gépészeti tervező szoftver hirtelen olyan hatást gyakorolt az emberre, mintha felszabadult volna a mérnök a terhek alól, mert már nem neki kellett kiszerkesztenie a bonyolult tervek nézeteit fejben, hanem egyszerűen elforgatta a modellt és megnézte, hogy az hogyan néz ki abból az irányból. Megnyomott egy gombot és bárhol készíthetett egy nézet, egy oldalnézetet, vagy éppen egy metszetet. A mérnöki munkának azon része került előtérbe, ami a kreativitásról szól, és nem, ami a rabszolgamunka részét képezte.
Azt gondoltuk, hogy ennek van jövője, elkezdtük az értékesítést és intenzíven próbáltuk megkeresni azokat a cégeket, akikben a potenciális vásárlókat láttuk. Majdnem egy évig kellett dolgoznunk azon, hogy ennek a munkának a gyümölcse beérjen, és csak öltük bele az energiát azzal a hittel, hogy előbb-utóbb megtérül a befektetésünk. Egyszer csak átszakadt a gát, ’93 szeptembere környékén volt a következő nagy mérföldkő, amikor hirtelen több cég elkezdett Pro/Engineer tervező szoftvert vásárolni, például: az Electrolux, az Ikarus móri gyáregysége, illetve a Dkg-East. Ők voltak az első vásárlóink.
Pro/ENGINEER
Rövidítve gyakran ProE vagy Pro/E a Parametric Technology Corporation (PTC) 3D-s parametrikus gépészeti tervező rendszere, mely UNIX-platformokon, Linux és Windows rendszereken működik. Az 1980-as évek közepétől egyértelművé vált, hogy a hagyományos gépészeti számítógépes tervezőrendszerek elérkeztek lehetőségeik végéhez. A PTCt a Computervision cégtől kivált fejlesztőgárda hívta életre 1985-ben. A PTC hároméves fejlesztő munka után piacra dobta a Pro/ENGINEER-t, a világ első 3. generációs CAD/CAM/CAE szoftvercsomagját, amely ötvözte a régi rendszerekben felhalmozódott tapasztalatokat, valamint a legkorszerűbb algoritmusokat és elveket anélkül, hogy a lefele kompatibilitás nehéz terhét kellett volna viselnie.
MM: Hogyan reagáltak a mérnökök erre az új korszakra?
Ny.F.: Nagyon jól reagáltak az új tervező szoftverre a mérnökök. Valóban olyan volt, mintha hirtelen felkapcsolódott volna egy lámpa a mérnökök fejében, és megértették, hogy miről van szó. Megértették úgy is, hogy tudták, hogy ez nagyon sokba kerül, ugyanakkor nagyon sok cég rádöbbent arra, hogy ez a kitörés záloga. Azt érdemes azért megvizsgálni, hogy akkoriban milyen gazdasági körülmények is voltak. Éppen véget ért a rendszerváltás, szétesett a magyar ipar klasszikus szerkezete. Épp nem fizettek az oroszok és próbáltunk kivonulni a piacukról. Nagy volt a munkanélküliség, és 30-40 százalék volt az infláció.
Ebbe a közegbe keveredtünk mi bele, és elkezdtünk dolgozni. Az volt az érdekessége a dolognak, hogy amikor az első pár cég ezt meglépte, akkor utána mintha özönvízszerű áttörés lett volna, nagyon sok cég kezdte el a tervező programunk használatát. Itt már nagy példányszámokról beszélhettünk. A Nabinál durván harminc munkahelyen, de a Taurusnál is tíz fölötti munkaállomás volt, ezek mind nagy beruházások voltak. Hirtelen nagyot nőttünk, és látszott, hogy ez a jövő. ’97-re már 70 százalékos piaci részesedésünk volt Magyarországon, gyakorlatilag a KFKI-val versenyeztünk folyamatosan. Az ő szoftverük egyszerűen nem tudta felvenni a versenyt a mi korszerű technológiánkkal.
’99 volt a következő nagyobb mérföldkő a cég életében, három cég egyesülésével létrejött a Unitis Rendszerház Zrt. Induláskor 150-en lehettünk, és amikor az S&T 2006-ban megvásárolta a céget, akkor már 250-en voltunk. Akkori mércével nézve az egy kimondottan nagy informatikai vállalkozás volt. A következő nagy mérföldkő 2000, abban az évben kötöttünk szerződést a Rábával. Akkori árakon számolva ez egy negyedmilliárd forintos projekt volt, aminek a keretében a Rába Pro/ENGINEER-re és Windchill PLM rendszerre alapozta a teljes termékfejlesztési és gyártási rendszerét. Ezzel az első igazán nagy PLM beruházás is ott jött létre. A Rába ilyen szempontból abszolút úttörő volt a magyar iparban, hiszen ők lépték meg először ezeket a korszerű technológiákat ilyen nagy volumenben.
Azt már említettem, hogy 2006-ban fölvásárolta az S&T a Unitis rendszerházat, és onnantól kezdődött az újfajta fejlődésünk, így már egy multi részeként dolgoztunk tovább. Tulajdonképpen ugyanazt csináltuk, csak egy másik logó alatt. Illetve annyiban más volt a helyzet, hogy egy nemzetközi cégnél nagyon sok más technológia is van, tehát a különböző szinergikus hatásokkal jobban tudtunk élni, mint előtte. Gyakorlatilag bármilyen informatikai megoldást képesek voltunk, vagyunk már egy kézből leszállítani egy ügyfélnek, és ezeknek a különböző interfészeit is képesek voltunk kialakítani. Ez egy jelentős megkülönböztető faktor máig a piacon számunkra azt gondolom.
MM: Hogyan tudtak akkor tovább lépni?
Ny.F.: 2016-ban kezdtük el építeni az új Ipar 4.0 portfóliónkat. Érzékeltük azt, hogy a jövő nem csak a CAD-ből és a PLM-ből áll, hanem számos más olyan dolog is van, ami az ipari cégeket motiválja és az ipari cégek működését szervesen befolyásolja. Ez a gyártás és robotszimuláció tekintetében volt komoly mérföldkő. Ezzel tulajdonképpen demokratizáltuk Magyarországon ezt a műfajt, mert addig csak nagyon drágán lehetett hozzáférni az Ipar 4.0 által preferált technológiákhoz, mi pedig szignifikánsan olcsóbban kínáltuk ugyanazokat a megoldásokat. Ráadásul egy szoftverben, míg mondjuk a versenytársaink különböző szoftverekben rakták össze a gyártás szimulációt, a robot szimulációt, meg mondjuk a PLC szimulációját. Tehát ez mind egyben van nálunk.
Ezekben az években bővítettük a portfóliónkat a PTC high-tech Iot (Thingworx) és kiterjesztett valóság (Vuforia) szoftvereivel, valamint a MES Pharis gyártás végrehajtó és ütemező megoldással. Az utolsó láncszem, az Infor ERP megoldásának üzletágba integrálása volt, ez a terület régebben önálló üzletágként működött, és 2020-ban döntöttünk úgy, hogy tekintettel arra, hogy nagy átfedés van az ügyfélkörünkben, ezért érdemes összehozni egy csapatban. Azóta együtt dolgozunk, gyakorlatilag így értünk el napjaink lefedettségéhez.
Vállalatirányítás
Az Infor LN gyártással foglalkozó vállalatirányítási szoftverek között kiemelkedő funkcionalitással és jellemzőkkel bír. A vállalat összes tevékenységére, szerepkörére nyújt optimalizált, rugalmasan testre szabható felületet, amelyről minden szükséges funkció elérhető. Mind a nagyvállalati, multinacionális, mind a fejlődési potenciállal rendelkező kis- és középvállalati szektor működését, üzleti sikerességét teljes működési körükben hatékonyan, felhasználó barát módon támogatni képes.
Az eddigi legutolsó nagy mérföldkő 2019 novemberében valósult meg. Ekkor indítottuk el az S&T University 4.0 Programot, aminek keretében öt vezető egyetemnek adományoztunk több milliárd forint értékű ipari digitalizációs szoftvereket, de nem csak szoftvert adtunk, hanem tudást is, tehát nagyon komoly képzési programot alakítottunk ki. Azóta folyamatos és élő a kapcsolat az egyetemekkel. Erre nagyon büszkék vagyunk, mert ez egy komoly hozzáadott érték az oktatás számára. A Budapesti Műszaki Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Neumann János Egyetem, illetve a Széchenyi István Egyetem volt a kedvezményezettje ennek a projektnek. Dolgozunk a projekt további kiterjesztésén, látszik, hogy nagyon sok hallgatót és nagyon sok tanárt sikerült megszólítani, amire büszkék lehetünk. És azt gondolom, hogy ez egy meglehetősen nagy lökést adott az ipari digitalizációs oktatásnak.
MM: Milyen területek vannak még az S&T-nél?
Ny. F.: Az S&T nem csak a mi üzletágunkról szól, hanem a cégnél van nagyon komoly IT/OT biztonságtechnikai csapat, aminek a jelentősége nagyon felértékelődött az utóbbi időben, amikor hemzsegnek a zsarolóvírusok. Vagy említhetem például a Microsoftot, aminek most már folyamatosan több éve partnere vagyunk, vagy az SAP üzletágról, ami szintén komoly sikereket ér el. Emellett erős bástyákat építettünk ki a networking, és storage megoldások területén, és az utóbbi időben az egyedi szoftverfejlesztés és a mesterséges intelligencia területére is nagy figyelmet fordítunk.
MM: Milyen kihívásokkal kell szembesülnie egy cégnek ma?
Ny.F.: Az utóbbi pár év jellegzetessége a kiszámíthatatlanság. Gyakorlatilag kényszerűségből leraktuk egyfajta új világnak az alapjait, amiben másképpen lehet dolgozni. A hibrid munkavégzés olyan, mint a szellem, ami kiszabadult a palackból, és már nem fog visszamenni soha. Ma már mindenki realitásként kezeli, hogy ebben dolgozunk, és itt kell azokat a munkamódszereket megtalálni, amivel a hatékony munkavégzést fenn tudjuk tartani.
Különleges 3 év van mögöttünk, amiben hullámokban törtek rá a világra a különböző sorscsapások. Kezdődött a Covid-dal, ami a közvetlen borzalmas egészségügyi következmények mellett szétzilálta a beszállítói láncokat, aztán az energia- és nyersanyagárak robbanása volt a következő. Aztán tavaly év vége felé beköszöntött a chiphiány, és jött az ukrán háború, annak valamennyi gazdasági vonzatával. Az emberi áldozatokon túl a nyersanyaghiány, az energiahiány amit most megélünk, és emellett meg folyamatosan velünk van a munkaerőhiány, a járműipar elektronizációnak a nagyon-nagyon fájdalmas átalakulása, és az IT/OT biztonsági fenyegetések. Ma ebben a környezetben élünk, de ezek közül jó néhánynak a negatív hatásait csökkenteni tudjuk a csúcstechnológia segítségével. Most pontosan azt a fajta előremenekülési lehetőséget kínáljuk számos cégnek, amit a ’92-es induláskor kínáltunk. Talán a világban az a változatlan, hogy mindig új kihívásokkal szembesít minket, amihez mindig új válaszokat kell adnunk, ez ma a digitalizáció.
MM: A jelenlegi globális gazdasági környezetben mit hozhat a jövő?
Ny.F.: Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy mire kellene koncentrálnunk. Azt gondolom, ahogy látjuk a járműipar brutális átalakulását, ebből le lehet szűrni a tanulságokat a jövőre nézve. A járműipar egyfajta állatorvosi ló, ami a járműiparban lezajlik, nagyjából hasonlók fognak más iparágakban is lezajlani. Mi történt a járműiparban? Gyakorlatilag az utóbbi pár évben elkezdődött a járművek elektronizációja, nagyon masszívan, és ez egy olyan érdekes dolgot hozott elő, ami alapjaiban rengeti meg az európai járműipart, és az egész világ járműiparát. Mégpedig azt, hogy a Tesla megjelent 2012-ben a Tesla S modellel, ezzel lerakta egy teljesen új, korszerű járműiparnak az alapjait. Kialakította azt a koncepciót, hogy hogyan kell kinéznie egy korszerű autónak.
A Tesla nagyon sokáig veszteséges volt és pengeélen táncolt, hogy becsődöl vagy sem. Egyszer csak átbillent és onnantól viszont hatalmas „pénzjegynyomda” lett belőle. Az, amit a Tesla kitalált, egy új technológia, egy minden eddigit leromboló, a játékszabályokat újraíró technológia, és ez váratlanul érte az autóipart. Az autóipar eddig egy tradicionális iparág volt, ahol folyamatosan mentek a fejlesztések, és a klasszikus nagy gyártók folyamatosan vitték előre az iparágat. A Tesla meg azt mondta, hogy ezt kérem másképpen kell csinálni. Kívülről jött és teljesen szétrombolta azokat a kereteket, amivel addig dolgozott az iparág. Ez azt jelenti, hogy ők fölrajzolták, hogy kell másként csinálni, és elkezdték nagyon-nagyon profitábilisan űzni az autógyártást az utóbbi pár évben. Ez hatalmas verseny elé állította a klasszikus gyártókat, és abba az irányba mutatott, hogy elektronizálni kell. Viszont az elektronikai átállás azzal jár, hogy a hajtáslánc körülbelül tizedannyi mozgó alkatrészből áll, mint a klasszikus hajtásláncok. Eddig pont a hajtáslánc volt az, ami a kínai gyártókat távol tartotta az autóipartól, mert egyszerűen akkora volt a technológiai fölénye Európának, Japánnak és Észak-Amerikának, amibe nem tudtak belépni a kínai gyártók, mert azt a szintet nagyon hosszú időn keresztül lehetett megugrani. De mivel ez összeomlott az elektromos autózással, új távlatok nyíltak előttük.
Az elektromos autózásban, az eddigiekhez képest más hangsúlyok jelentek meg. A megkülönböztető faktor az akkumulátor technológia és az önvezetés irányába mutató szoftver lett. Mindkettőben élen járnak a kínaiak. A világ akkumulátorgyártó nagyhatalma Kína. Elaludt Európa, nem is kicsit, és ebből az következik, hogy míg régebben Európa egyértelműen exportőr volt Kínában, ez a trend, fordulni látszik, egyrészt csökken az exportlehetőségünk Kínában, ugyanakkor a kínaiak elkezdtek hídállásokat építeni Európában. A mondást átalakíthatjuk: a kínaiak már a spájzban vannak. Ez azt jelenti, hogy az európai gyártóknak, és az európai beszállítóknak hosszabb távon csökken a súlya.
MM: Az elektromos autók terjedése mit jelent az autóipar számára?
Ny.F.: Míg a Covid 2020-ban nagy visszaesést hozott, 2021-ben 4,5 százalékot tudott nőni az autóipar, de az elektromos autók növekedése ezen belül 108 százalékos volt. Abból a 108 százalékból már nagyon nagy szeletet hasítottak ki a kínaiak és a Tesla. A Tesla, valamint a kínaiak egy ollóba fogják az európai autóipart. Mi meg történetesen Európában vagyunk, és az ügyfeleink az európai cégeknek szállítanak be. Nagyon keményen érintenek ezek a trendek bennünket. Egyrészt csökken az export mennyiség hosszabb távon, nem azonnal, de csökken emiatt az eladható, vagy az eladott európai autók száma. Azon belül van egy olyan átrendeződés is, hogy a kisebb autókat már nem érdemes gyártani az autógyártóknak. A nagyobb, drágább autókra koncentrálnak. Ebből megint az jön le, hogy csökken a volumen. Például 2021-ben a Mercedes úgy tudta növelni a profit rátáját, hogy közben jelentősen csökkent a darabszáma. ű
A következő trend a carsharing. Jelenleg az autók világszerte körülbelül 4 százalékban vannak úton, 96 százalékban parkolnak valahol. A carsharinggel ez az arány drasztikusan megváltozik, 50-60 százalékra fel fog emelkedni egy működő autónak a kihasználtsága, ami azt jelenti, hogy egy autó sokkal több régi autónak a futásteljesítményét fogja elvinni. Megint csökkeni fog az autók száma.
MM: Mindez mit jelent az európai beszállító piac számára?
Ny.F.: Ha ezeket a trendeket nézzük, akkor egyértelműen az látszik, hogy Európában a legyártható alkatrészek száma, amiből a beszállítók élnek, drasztikusan csökkenni fog. Az, hogy ez mennyire fog csökkenni, és milyen gyorsan fog lezajlani az nagy kérdés, ezt rendkívül sok tényező befolyásolja, de rendszerszerűen be fog következni. Azok a cégek, akik most teljes egészében az autóiparból élnek, érdemes diverzifikálniuk a tevékenységüket és előremenekülniük. Ugyanazt kell ma meglépni, amit annak idején ’93 környékén az első pionírok megléptek, technológiában fejleszteni.
„A legnagyobb szentencia a jövőre nézve a magyar cégek számára az, hogy gyorsan fejlesszenek, mert a fejlesztés nemcsak arról szól, hogy most pénzt takarítok meg, hanem arról, hogy biztosítom a túlélés gyors adaptációs képességét. Digitalizáljanak, robotizáljanak és képezzék az embereiket. Ezt tudom javasolni mindenkinek.”
– Nyirő Ferenc, az S&T Consulting Hungary Kft. ipari digitalizáció üzletágvezetője.
Nyirő Ferenc Névjegy
’89-ben végeztem a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán gépészmérnökként, ma úgy hívjuk, hogy mesterképzésben, és azon belül vasútgépész ágazaton tanultam. Ezt követően információ rendszer programozó BSC képzésen is résztvettem. Aztán az iparban a géptervezés irányába indultam el, így kerültem a céghez, és azóta ezt a területet vezetem. Láttam a növekedési kihívásokat, amikor hirtelen egy családi cég elér egy bizonyos méretet, és megtapasztaltam azt is, hogy multi környezetben hogyan lehet hatékonyan dolgozni, és hogyan lehet ennek az előnyeit az ügyfeleink számára transzparenssé tenni.
További információk:
- S&T Consulting Hungary Kft.
- snt.hu/ipar40
szöveg: Mészáros Zsolt, MM Műszaki Magazin főszerkesztő