A szilárdtest-technológia legújabb vívmányai lehetővé teszik a karbantartó vagy szervizmérnökök számára, hogy egyetlen eszközzel oldják meg a pneumatikus vagy elektromos hajtóművek számos beállítási problémáját – állítja a Festo ipari automatizálási specialistája.
A korszerűen automatizált gépek a pozíció-visszajelzést használják a szekvenciális mozgások elindítására. A pneumatikus alkalmazásokban ez olyan hengerérzékelőkkel valósul meg, amelyek a hajtóművön belül mozgó dugattyú helyzetét érzékelik. Hasonlóképpen, az érzékelők az elektromos tengelyeknél a mozgás referenciapontjaiként működnek, és megakadályozzák az ütközéseket vagy túlfutásokat.
“A szilárdtest-kapcsolók napjainkban az alapértelmezett technológiai opciót jelentik”
– mondja Steve Sands, a Festo Nagy-Britannia termékmenedzsmentjének vezetője.
“A mozgó, mechanikus alkatrészek elhagyása hosszú élettartamot biztosít, a meghibásodások közötti átlagos idő (MTBF) pedig több mint 4000 év. Ez azt jelenti, hogy a pneumatikus és elektromos hajtóművek alkalmazásainak mintegy 90%-ában szilárdtest-kapcsolókat érdemes használni a hagyományos reed-relékkel szemben.”
A szilárdtest-érzékelők jellemzően négy, Wheatstone-hídba kapcsolt magnetorezisztív érzékelőből állnak. Amikor a henger dugattyúmágnese eléri a szilárdtest-kapcsolót, az egyes érzékelők ellenállása megváltozik, ezzel módosul a híd feszültsége. Erősítés és feldolgozás után ez hozza létre a szilárdtest-érzékelő kimeneti jelét. Ennek eredményeként a szilárdtest-érzékelők védettek a túlterhelés, a fordított polaritás és a rövidzárlat ellen, emellett immunisak az elhasználódásra és érzéketlenek az induktív és kapacitív terhelésekre. A maximális áram jellemzően 100 mA, a maximális kábelhossz pedig 30 m.
A Festo legújabb szilárdtest-érzékelői a technológiai fejlettség új szintjére léptek. A Festo SDBT-MSX Hall-érzékelőket és mikrokontrollert tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az érzékelő hozzávetőleges beállítását, a tényleges kapcsolási pont pedig néhány ciklus alatt “magától” megtanulható a hajtómű működtetésével. Ez azt jelenti, hogy a hajtóművet a véghelyzetig futtatjuk, így az érzékelő megtanulja a kívánt kapcsolási pontot. A technológia alkalmazása megtakarítja a beállítási és üzembe helyezési időt, és nem kell belépni az áram és nyomás alá helyezett gép belsejébe, ami csökkenti a kockázatot.
A mikrokontroller beépítése azt is jelenti, hogy az érzékelő funkciói – NPN vagy PNP kapcsolás, alaphelyzetben nyitott (NO) vagy zárt (NC) kapcsolás, vagy a kimeneti jel időtartama – könnyedén módosíthatók: ennek nagy előnye, hogy a karbantartó vagy szervizmérnökök több problémát is megoldhatnak egyetlen eszközzel.
