Sokat elmond egy technológiai fejlesztésről, ha a hivatalos indulása előtt már bekerül a Top100 magyar innovációk listájára és a tudományos, sőt a tartalomgyártói szféra jeles képviselői is érdeklődnek iránta.

Ha lenne Magyarországon Szilícium-völgy, az most a Clarabot adatküldési reformjától, a Nano-tól lenne hangos. De miért? Ki az a Clarabot és mi az a Nano?

A Clarabot egy fejlesztő-párosból álló garázscégként indult, nagy álmokkal, amik azt az abszurd helyzetet próbálták kiküszöbölni, amikor egymás mellett ülő munkatársaknak e-mailben kell egymásnak küldözgetni fájlokat méretre való tekintet nélkül. A megoldás felé vezető úton viszont találkoztak több olyan aprósággal, amit észre se veszünk, mennyi fejfájást megspórolnánk vele, ha jobban kontroll alatt tarthatnánk őket, mint a csatorna biztonsága, a folyamat sebessége, vagy az indexelt adatok közti keresés. Mint kiderült, ezeket a kérdéseket orvosolni lehet, így került egyre több funkció a Nano rendszerébe, fejlesztő pedig a cégbe.

Hibrid-rendszerek csimborasszója

Ha lelki szemeink előtt akarjuk elképzelni a Nano-t, rakjunk bele minden nosztalgikus, és újabb adatmegosztási módszert, a DC++tól és Limewire-től az FTP szervereken és a felhő alapú szolgáltatásokon át a NAS-ig egy zsákba, szórjuk meg egy kis blockchain szemlélettel, és vegyük ennek az egésznek a hologramját, mert ez egyszerre hasonlít mindegyikre, és mégis egyik se. Nem is egy alkalmazás, nem is weboldal, sokkal inkább egy kapocs két vagy több gép között, aminek szemmel is érzékelhető kivezetése egy web alapú kezelőfelület, amiről irányíthatók a rajta keresztül futó folyamatok.

Ez a felület ráadásul a Slack/Discord felhasználók számára ismerős is lehet. Amit elsőre látunk, egy chat-felület, ahol csoportokat lehet létrehozni a személyeket-szobákat-csoportokat drag&drop módon lehet rendszerezni. Az első szokatlan dolog viszont már annak ellenére is szembeötlik, hogy a chat funkció csak egy kiegészítő elem, mert e-mail cím, vagy név alapján nem találunk meg senkit. Ahhoz, hogy bármilyen kapcsolatba lépjünk a másikkal, szükség van egy olyan azonosítóra, amit csak a Nano felhasználók maguk láthatnak a fiókjukba belépve.

Ha pedig már ez megnyugtató a privát csatornák kialakítása szempontjából, akkor valószínűleg az is az, hogy a Nano fő attrakciója, a korlátlan fájlmegosztás a felhő-alapú szolgáltatókkal szemben úgy történik, hogy nem kell feltölteni semmit sehova, miközben a szerver nem tárol semmilyen adatot sehol.

Mitől korlátlan?

A Nano korlátlanságát valahol félúton a NAS és a Total Commander felhasználók számára jól ismert FTP között kell elképzelnünk. Gyakorlatilag saját meghajtóinkat kapcsolhatjuk be csatornákba, amik felett mi döntünk, hogy hol lesz a másik végük, a két végpont között pedig senkinek nincs rálátási lehetősége. Ez azt jelenti, hogy kijelölhetünk csak egy mappát is, de akár az összes külső-belső HDD-nket, SSD-nket, vagy a gépre csatlakoztatott SD-kártyákat, és még a létező felhő alapú tárhelyeinket is egyszerre, beleértve a Google Drive-ot, a Dropboxot és minden egyebet, miközben teljes kontrollunk van hozzáférhetőség tekintetében.

Az FTP-vel ellentétben itt ráadásul nincs szükség fix IP címre, így a megosztott mappák-meghajtók bármilyen eszközről (telefon, tablet, stb) elérhetők a másik fél számára egy regisztráció után. Még a két végpont hardweres felkészültsége se lehet akadálya a letöltési sebességnek, mert míg a legtöbb rendszer csak a jövőbe biztosítja be magát, a Nano-t úgy fejlesztették, hogy egy 10 évvel ezelőtt is középkategóriásnak számító konfiguráción is ugyanazzal a sebességgel fusson.

Ennek előnyeiről is számol be videójában részletesebben a TikTok-on szokatlan sikereket elérő filmes tech csatorna, a ReelCrew:

Mi van még a kalapban?

Ahogy a problémafelvetések között már felmerült, az indexelhetőség egy kulcsfontosságú elem volt a Nano koncepciójában. Képzeljünk el, hogy keresünk egy dokumentumot, ami pdf-ben volt meg, de nem emlékszünk a helyére, se a file nevére. Ha beírjuk Sajátgépbe, a keresőbe, elég kis esély van, hogy megtalálja a gép, de percekre leterheljük a kereséssel. A Nano-ba drive-ként csatlakoztatott mappák-meghajtókban ezzel szemben nemhogy dokumentumokon és pdf-eket belüli találatokat kidobja a kereső, de még metaadatokra is rá tudunk keresni, és egy imént említett jellegű problémát másodpercek töredéke alatt orvosol.

Szintén nagy előnye a rendszernek, hogy annyira “plug and play”, hogy a legmezeibb felhasználó is megértse a használatát. A Clarabot ráadásul bevizsgált és megbízható szoftver gyártó, amit a tanúsítványa is bizonyít, így a kliens szoftver telepítésénél még csak amiatt se kell aggódnunk, hogy engedélyezze a Windows a futtatást.

És visszakanyarodva a privacy kérdésére, vannak azok az esetek, amikor készítünk egy képet, de nem szeretnénk, hogy az automatikusan el legyen mentve a telefonra, vagy a Google Photos-ba, vagy bármelyik telefon saját cloud-jába, akár mert titkos szerződéstervezetet küldünk át, vagy csak a párunkat akarjuk meglepni egy privát fotóval. Ilyenkor a Nano lehetőséget nyújt arra is, hogy kizárólag az általa kijelölt, zárt csatornán történjen ennek a képnek a megjelenítése.

Ugyanakkor maga a technológia, amivel az egész rendszer működik, még ezeken kívül is sokkal többre képes. Például megfelelő távvezérlési file-ok létrehozása és megosztása esetén akár távolból tudjuk vele irányítani a gépünket, vagy más gépét is. Amellett, hogy a Clarabot dolgozik a folyamatos új funkciókon, mint az egy hónapon belül megjelenő Apple build-en, néha maguk is képesek meglepődni, amikor a már létező funkcióknak új felhasználási területet mutat a kreativitás.

Kinek szól?

Konzumer szinten azoknak lehet korszakváltó megoldás, akik gyakran kapnak értesítést arról, hogy megint megtelt a Google Drive-juk, töröljenek, vagy vegyenek még tárhelyet, azoknak, akiknek zavaró, hogy WeTransferen 2Gb küldési limit, és 72 órán belül azt is törli, azoknak is, akiknek nincs türelme kivárni feltöltési időket a felhőbe, és sorolhatnám. Ezek lehetnek fotósok, videósok, nagy file-okkal dolgozó magánszemélyek, de lelkesen dokumentáló családok is, akik szeretnék a nyaralási felvételeiket megosztani rokonaikkal, lehetnek a tananyagokat egymással megosztó egyetemisták és zenészek is, akik a jövő slágerét egymástól többszáz kilométerre, egymásnak küldözgetett sávokból akarják megírni.

Vállalati szinten pedig ahogy a Clarabot a Forbes-nak megfogalmazta:

„Elsősorban a költségérzékeny kkv-kra gondoltunk a tervezésnél, de nagyvállalati és lakossági oldalról is komoly érdeklődésre számítunk. Ez a megoldás nagyobb cégeknél kiválóan alkalmas például a rendszergazdák tehermentesítésére és a költségek optimalizálására.”

A regisztráció minden esetre az első hónapban mindenki számára ingyenes, és a jövőben is csak a küldési fiók üzemeltetése fog havi 5 euróba kerülni, azaz, ha csak le szeretnénk tölteni mástól (és keresni a velünk megosztott meghajtókban, azt később is ingyen tehetjük meg.

A Nano tehát megkezdte világhódító útját, célja pedig az adatküldésektől eddig keletkezett stressz-ráncok végérvényes kisimítása. Próbáld ki az első havi ingyenes “ránckezelést”, hogy aztán az életed része lehessen!