A drónok kiképzése az akadályok körüli repüléshez viszonylag egyszerű, ha lassú repülésre szánják őket. Ennek az az oka, hogy az aerodinamika törvényeire nem kell annyira figyelni az alacsony sebességnél, és kihagyhatók a drón viselkedésének modellezéséből. Nagy sebességnél azonban ezek a hatások sokkal hangsúlyosabbak, és a járművek kezelését sokkal nehezebb megjósolni. Annak megértése érdekében, hogy a nagysebességű aerodinamika hogyan befolyásolja a drónokat repülés közben, a kutatóknak számos kísérletet kell végrehajtaniuk a laboratóriumban különböző sebességű és pályájú drónokkal, hogy lássák, melyek repülnek lezuhanás nélkül. Mindez drága és gyakran balesetet okozó képzési folyamat.

A MIT csapata más úton indult el: kifejlesztettek egy nagysebességű repüléstervezési algoritmust, amely minimálisra csökkenti a gyors és biztonságos repülési útvonalak azonosításához szükséges kísérletek számát. Az algoritmus egyesíti a virtuális akadálypályán átrepülő drónok szimulációit a valós fizikai térben zajló drónkísérletek eredményeivel.

A kutatók azt találták, hogy az algoritmusukkal kiképzett drón akár 20 százalékkal gyorsabban repült át egy egyszerű akadálypályán, mint egy hagyományos tervezési algoritmusokkal kiképzett drón. Érdekes módon az új algoritmus nem mindig tartotta a drónt versenytársai előtt a pályán. Bizonyos esetekben úgy döntött, hogy lelassítja az eszközt, hogy kezeljen egy trükkös kanyart, vagy energiát takarítson meg, végül felgyorsítsa és megelőzze riválisait.

A mérnökök úgy vélik, hogy az általuk fejlesztett algoritmus fontos lépés lehet annak érdekében, hogy a jövőbeli drónok igen gyorsan navigálhassanak akadályokkal teli, veszélyes környezetben is.