Mint mindent a vállalatirányítási rendszereket (más néven ERP rendszer) is ár-érték arányban választanak azok a cégek akik ilyen digitalizációs projektben gondolkoznak.
A prodHost ezt magától is így gondolta, de annak érdekében hogy biztosak legyünk megvizsgáltuk ezt a kérdést is tudományosan.
A prodHost által végzett piackutatás során kiválogatottunk 8000 vállalatot azok tevékenysége, mérete és létszáma alapján. Amelyek 2%-át kvalitatív és kvantitatív módszerekkel is megvizsgáltuk, aminek eredményeképpen a következőek váltak világossá az árazással:
- A Piac a három legfontosabb elvárása, hogy egy ERP rendszer könnyen implementálható legyen lehetőleg csökkentse az adminisztrációt és nem növelje az, illetve kedvező ára legyen. A megkérdezettek többsége szerint egy megfelelő megoldás ugyan növeli a hatékonyságot, de ugyanennyien mondták is az, hogy túlságosan drága azt beszerezni.
- Amikor azt kérdeztük melyek a legfontosabb szempontok egy ERP rendszer kiválasztásakor, akkor azt derült ki, hogy szakmai tartalom sokkal fontosabb az árnál és fenntartási költségeknél
- A pályázati viszonyokból adódik, az az elvárás, hogy többség egyszeri beruházásban gondolkodik a havi fixköltséggel szemben. Amely hozzáállás téves, hiszen elérhetőek olyan források is, amelyek az előfizetéses modelleket támogatják.
Tehát kijelenthető: A gyártóvállalatok a megfelelő ár-érték arányú megoldásra vágynak
De ez nem is olyan triviális, hiszen egy olyan pofonegyszerű egyenletben, amit mi boncolgatunk sem világos minden! Hiszem mennyi az az ár? Mi t is jelet az érték? Ha ezekre nem tudjuk a pontos választ akkor nyilvánvalóan nem tudjuk meghatározni ezek kedvező arányát sem. Annak érdekében, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben nézzük meg alaposan, hogy mit takarnak ezek a fogalmak a vállalatirányítási rendszerek azaz ERP-k világában!
Miből is áll össze egy vállalatirányítási rendszer ára?
Talán van aki emlékszik arra Kállai István bohózatra amiben Márkus László és Almási Éva által alakított egy házaspárt. A történet mindössze annyi, hogy a nő vett egy felháborítóan drága fotelt, a férj pedig teljesen kiakad, hogy mi a fene került azon 7200 forintba? Aki még netán nem látta, annak nem lövöm le a poént, ezt meg kell nézni, mert Márkus egyszerűen zseniális.
Na hasonló a helyzet a Vállalatirányítási rendszerek piacán is! Elég ha csak megnézzük a Modern vállalkozások programjának honlapját és azt vesszük észre hogy csak úgy repkednek a 10 millió forintok…
Gyakran kaptam meg azt a kérdést, a gyártó vállalatok vezetőitől, hogy egy szoftver miért olyan drága, hiszen csak annyiba kerül, mint az adathordozó amire rámásolták. Ez teljesen érthető gondolkodás egy olyan vezetőtől ki jobbára „önköltségiár + profit” módszertannal árazza a saját termékeit. De a vállalatirányítási rendszerek piacán és egyén más szoftver rendszerek piacán sem igaz ez az állítás. Na de akkor mi a fotelen 7200 forintba?
Adódik a kérdés, hogy milyen fotelen? Mert vannak a hagyományos ERP-k amelyeknek a technológia alapjait még az elmúlt évezredben rakták le, vagy újabb fejlesztések, amik már nem is újak mert a felhős technológia 10 éve velünk van.
A szakirodalom a hagyományost „On-premise” azaz helyben telepített ERP rendszernek nevezi, amíg a felhősét pedig „cloud-based” -nek hívja. A legfontosabb különbség, az a szerver, ahol ERP rendszer fut, a felhasználónál áll e, avagy tőle távol. Azaz a különbség annyi, hogy azt ki üzemelteti azt, ami természetesen költséggel jár. Abba most ne menjünk bele, hogy tulajdonképpen nagyon kevés kivétellel a piacon kapható ERP rendszerek nagy többsége csak „Cloud-ready”. Ami azt jelenti, hogy fogták a régi technológiával készült vállalatirányítási rendszerüket és a relációs adatbázisostól, meg mindenestől a környeztet felrakták egy távoli szerverre, és nem a felhasználó szerverére telepítették, hanem a sajátjukra.
Szóval fotel ára a következőkéből áll össze
Licenszek
Amikor megvásárlunk egy szoftvert akkor nem kapjuk meg annak a tulajdonát, hanem csak a használati jogát. Pont olyan mint mondjuk a Titanic mozifilm esetében, a filmnek a jogdíjai nem hozzánk folynak be attól, hogy megvettük azt mondjuk egy DVD-lemezen, vagy csak mozijegyet vettünk rá. Az marad a film készítőinél, jelen esetben a Paramount stúdiónál, mi csak azt kapjuk meg, hogy annyiszor nézhetjük meg ahányszor akarjuk. A szoftver licenszeknek is pontosan ilyen természete, ahol a szellemi alkotások szerint 3 különböző jog különböztetünk meg:
- Szerzői jog: Aki írta a művet/szoftvert. Minden esetben a gyártó tulajdona.
- Kereskedelmi jog: Azon cégek, aki eladhatják a szoftvert, a vég felhasználóknak.
- Felhasználó jogosultság: A szoftver korlátozott használatának joga.
A gyártó érdeke az, hogy a lehető legtöbb végfelhasználóhoz jusson el a terméke, mert igy keresi a legtöbb pénz. Ezért törekszik arra, hogy a lehető legjobb terméket állítsa elő, a lehető legkisebb költséggel. A gyártó nem ad el ERP rendszert közvetlenül (kivételek a kis gyártók) hanem azt viszonteladóknak, kereskedőknek adja oda, és tőlük kapja meg a pénzét. Ez a filmes analógiában azt a Paramount Pictures stúdiót jelenti aki leforgatta a filmet. Valójában a szoftverek ebben az esetben kissé eltérnek a művészeti alkotásoktól, mert a szerző mint olyan (James Cameron) nem szűnik meg a film szerzője lenni, őt mindig fel kell tüntetni. De egy ERP rendszer esetében több száz programozó és tervező mérnök van, az alkotások amit a munkájukkal készítenek a gyártó szerzői jogába kerülnek. Ilyen cégek például, az SAP, Microsoft, Oracle, stb…
A kereskedő az aki szerződik a gyártóval és Vállaja, hogy eladja a terméket a végfelhasználóknak. A Titanikos példában ilyen a Cinema City, aki mozikat üzemeltet és fizet a gyártónak. Először is magáért a forgalmazási jog ért, majd pedig minden eladott DVD-ért vagy mozijegyért. Ráadásul mindezt úgy, hogy ebből ki kell gazdálkodni a saját költségeit és még profitot is szeretne nem elítélhető módon. Látni fogjuk később, hogy nem a licensz eladás éri meg neki a legjobban…
A végfelhasználó aki használhatja a terméket, az megnézheti a filmet, csak egyszer ha mozijegyet vett, vagy többször ta DVD-n vette meg. A jogai korlátozottak, mert hiába nézheti meg annyiszor ahányszor akarja, azt nem teheti meg, hogy esténként nappalijában leveteti idegeneknek akiktől pénzt kér…. Az már kereskedelmi tevékenységnek minősül. Na ezek vannak leírva azokban a baromi hosszú ÁSZF (általános felhasználási feltételekben) amit nem szoktunk elolvasni…
Mi következik ebből a felállásból?
Sok minden. Például az, hogy a kereskedőnek és gyártónak bizonyos mértékig ellentétes érdekeik vannak. Ugyanis gyártónak az a jó, ha minél többen nézik meg filmet, a kereskedőnek meg az, ha lehető legtöbb kapcsolt szolgáltatást adja el nekünk. Mert a profit nem a licenszeken (mozijegyen) van, hanem a pattogatott kukoricán és kólán. Ami a vállalatirányítási rendszerek piacán a tanácsadást, bevezetéshez kapcsolódó szolgáltatásokat jelenti.
Az is nyilvánvaló, hogy a mozis világgal ellentétben a gyártó nem csinál évente két-három filmet, hanem azt az egyet toldozgatja foldozgatja, ami van neki. Miért is tenné? hiszen folyamatos bevételt termel neki… Nagy kockázat és hatalmas költség lenne egy újabb teremkét előállítani, bevezetni azt a piacra, megismertetni, be reklámozni, stb…. És akkor még nem is biztos, hogy lenne az új termék, ha nem szeretik a végfelhasználók akkor azt nem lehet jól értékesíteni se. Pont ez vezet oda, hogy régi vállalatirányítási rendszereket „felhősítik” azaz, ugyanaz amit korábban telepítettek hozzánk, berakjak egy szerver terembe és onnan üzemeltetik nekünk.
Persze vannak újabb gyártók, és a termékeik ilyen a prodHost vállalatirányítási rendszer is. Amelyek eleve úgy készültek, hogy azok egyrészt közvetlenül a végfelhasználóknak lehessen adni a pattogatott kukorica nélkül. Másrészt technológiailag is úgynevezett elosztott rendszerekre készültek, amelyek nagyságrendekkel csökkentik költségeket. Ahhoz, hogy megértsük a legjobb erre a gépkocsik példája, amelyek az életük során 95% ban valahol parkolnak, csak ritkán vannak valójában használatban. Ha minden ember „bedobná a közösbe” a kocsiját, akkor 20x kevesebb autóra volna szükség, töredéke parkolóhelyre, és igy tovább és igy tovább… Belátható, hogy a kocsiknál a nagyon különböző felhasználói igények és szokások miatt ez egyenlőre még nem megvalósítható. De azoknál a vállalatirányítási rendszereknél, amelyek többé-kevésbe ugyanolyanok mindenkinél, ez gyönyörűen megvalósítható. A testreszabások az üzemeltetési architektúrát nem befolyásolják…
Tehát a modern vállalatirányítási rendszerek, amelyek valóban felhősek (a szakirodalomban ezt „Born in the Cloud” nak hívják) azok nagyságrendekkel olcsóbbak! Amely ár-előnyből a végfelhasználók is érdemben tudnak részesülni. Egész egyszerűen a valóban felhős vállalatirányítási rendszerek esetében nincs ilyen költség!
Összefoglalva: A Licensz díj az a költség, ami végfelhasználó használati jogát biztosítja a szoftverre az On-pemise ERP rendszerek vagy azok felhősített verziói esetében. A valóban felhős ERP rendszerek esetében ilyen költség nincs.
Milyen licenszek is vannak?
Két fajta licensz van a vállalatirányítási rendszerek világában: a modul licenszek és a felhasználói licenszek.
Pontosan mit is jelent ez? Azt, hogy a modul licenszekkel fizetünk azért, hogy többet tudjon a program amit majd használunk. pelédül legyen benne minőség biztosítás, Üzemi terminál vagy tudjon számlázni is. Nézzük meg a legismertebb moduláris felépítést az SAP moduljainak szerkezetét:
A mozis analógiára visszavezetve, ez azt jelenti, hogy a DVD-n amit megveszünk rajta van a rendezői változat, minden extra és mondjuk több nyelvű szinkron is. Ez a modulokba rendszerezett „plusz tudás” szinte minden esetben külön pénzbe kerül, tudomásunk szerint csak a prodHost ERP rendszere olyan, ahol a plusz funkcionalitás nem módosítja az árakat, vagyis ingyenes.
A gyártók a felhasználói licenszeket (felhős ERP rendszerek esetén az előfizetési díjakat) két fajta szempontból szabályozzák: A felhasználó típusa szerint és a felhasználóhoz tartozó funkcionalitás szerint.
A felhasználói licensz (vagy előfizetés) típusa többféle lehet: névre szóló vagy úgynevezett konkurens és létezik az eszköz licensz is. Nézzük meg melyik mit is jelent! Amikor névre szóló licenszről vagy előfizetésről beszélünk akkor azt mondjuk, hogy aki hozzáfér az ERP rendszerhez adott felhasználóval csak egyetlen személy lehet, azaz felhasználó az Ő nevére szól. Jellemzően ez a személy több eszközről is használhatja programot, de szint soha nem egy időben. Tehát ha be van lépve a telefonján, akkor a laptopján már nem tud belépni. Gyakori „trükk”, hogy az adott névre szóló licenszet/előfizetést nem egy konkrét személyhez rendelik, hanem egy csoporthoz rendelik, úgymint „iroda”, vagy „raktárosok” vagy hasonló… És amikor az egyik embernek kell, akkor másik ember kilép aki éppen addig használta… ez teljes egészében illegális. Az ASZF-ek egész konkrétan tiltják ezt, sőt vannak olyan auditok, amikor ezeket ellenőrzik, és ha ilyet találnak akkor listaáron számlázzák a felhasználót/vagy előfizetést visszamenőleg. Súlyos költség lehet ez annak, aki jóhiszeműen vagy szándékosan de vétett a felhasználási szabályok ellen.
Az ilyen és ehhez hasonló igények kielégítésre van az úgynevezett konkurens felhasználó. Ebben az esetben a licensz-struktúra úgy néz ki, hogy nem embereként azaz felhasználónkként veszünk egy-egy licenszet. Hanem minden embernek (azaz felhasználónak) be lehet lépni a vállalatirányítási rendszerbe, de egy időben csak annyi lehet bent ahány konkurens (egyidejű) licenssze van az adott cégnek. Pont olyan mintha mindenkinké lenne engedélye a céges kocsik használatára, de egy időben csak annyian vezettethetnek ahány kocsi van. Nyilvánvalóan az ilyen típusú licenszek/előfizetések lényegesen drágábbak mint a névre szólóak (legalább a kétszerese az ár).
A harmadik jellemző típus az eszköz licensz, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy konkrét számítógépre, mobiltelefonra vagy raktári kéziszámítógépre vásárolunk hozzáférést. Gyakorlatilag az használja a vállalatirányítási rendszert, akinél az adott eszköz van. Nagyon hasznos azon munkatársak esetben aki több műszakba járnak és ugyanaz a gépet használjak (művezető, raktárosok, MEO, stb…).
A felhasználói licensz (vagy előfizetés) a funkcionalitása szerint is többféle is lehet. Vannak olyan ERP rendszer, amelyek esetében az adatokhoz való hozzáférés szintje szerint áraznak, azaz egy adatfeltöltő és teljesjogú felhasználó közt nagy különbség van. Sőt van olyan is amikor egy felhasználónak csak „betekintő” jogosultsága van, ez utóbbi jellemzően olcsóbb, mint a normál felhasználók. Előfordul hogy a gyártók a különböző funkcionalitást külön kliens programmal valósítják meg, azaz más program fut az ügyvezető laptopján, mint a raktáros Motorola készülékén, vagy a csarnokban elhelyezett TV-készüléken.
Természetesen gyártók ezekből típus és felhasználói licenszekből sokfelé variációt állítottak össze, amelybe sokszor belevariálják az alap rendszer moduláris tudását is, azaz egy olyan rendszerhez drágább a felhasználó, aminek több modulja van. Szóval a skála végtelen, de elmondható a fenti logika mentén alakulnak a végfelhasználók szánt alkalmazások árai.
Saját szerver
A saját szerver üzemeltetési költsége csak a On-premise rendszerek esetében jelentkezik, a felhős rendszerek esetében ennek költsége bele van értve az előfizetési díjba.
