Míg Magyarországon főleg reprezentációs célból használják az építészeti maketteket, külföldön a pályázatok és a tervezési folyamat kiemelt elemei.

Európa számos országában intézményes keretek között tanítják a makettező szakmát, nálunk csupán az építészeti oktatás kevésbé hangsúlyos része a képzés. Pedig innovációval és kutatás-fejlesztéssel párosulva akár a külföldi piac is nyitva áll a magyar makettkészítők előtt.

Az építészetben bármennyire terjednek a digitális megoldások még mindig a fizikai makett az, ami a legtöbb tervezési problémára fel tudja hívni a figyelmet, ötleteket és választ tud adni megoldhatatlannak tűnő kérdésekre.  Nem véletlen tehát, hogy számos, világszinten jegyzett építészeti irodában – Herzon de Meuron, Renzo Piano Building Workshop, BIG, Peter Zumthor – a tervezési folyamatot végigköveti a munkaközi makettek készítése. Svájcban pedig szinte minden kisvárosban akad egy makettezéssel foglalkozó cég, hiszen ott a legkisebb pályázatnál is környezeti makettbe kell beilleszteni a tervet, így azonnal látható, hogy a tervezett épület miként illeszkedik a környezetbe, a városrészbe.

„A nagy városépítészeti és ingatlanfejlesztési pályázatokat is úgy szokták lebonyolítani, hogy a környező városrészt vagy területet megmakettezik gipszöntvényből, a tervezési területet pedig üresen hagyják.  Minden pályázónak a környezeti makettbe beilleszthető módon kell elkészítenie a saját tervét, így mindenki azonos módon tudja bemutatni az elképzeléseit. Nagyon szemléletes, hogy ugyanarra a környezetre ki, hogyan reagál. Ideálisan egy tervezési folyamatnak úgy kellene történnie, hogy a rajzok, a számítógépes virtuális platform és a munkaközi makettezés párhuzamosan haladjon. Ahogy fejlődik a terv, úgy fejlődik a makett is, egyre összetettebb és részletesebb megoldások készülnek. A digitális tervezéssel szemben egy fizikai maketten minden egyszerre látható, ezért is lehet kijózanító. Mindig megmutatja, ha valami nem jó.  Magyarországon azonban leginkább a végponton készülnek makettek reprezentációs célból, nem is a tervezők, hanem az ingatlanfejlesztők megbízásából”

– meséli Csizmazia Géza építész, a Limes Model ügyvezetője, akinek cége hazánkban piacvezető a makettezésben.

A fizikai modellezés évszázadok óta az építészeti oktatás és gyakorlat alapeleme, a külföldi iskolákkal ellentétben azonban Magyarországon inkább egyfajta kötelező elemként tekintenek ezekre az órákra, és a gyakorló építészek sem feltétlen használják a munkaközi maketteket. Az oktatásban és a szakmában is szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy ez  az ágazat és szakma megfelelő helyre kerüljön itthon. A makett ugyanis egyszerre lehet prémium termék és a munkát segítő gyakorlati eszköz.

Hazánkban jelenleg tíznél is kevesebb makettező cég van, jellemzően 1-3 fős mikrovállalkozások, csupán a Limes az, amelyik tíznél is több alkalmazottat el tud látni folyamatosan munkával. Pedig a makettezés az innováció egyik folyamatos terepe lehet, a megfelelő anyagok, technikák, megoldások kutatása valódi kreatívipari tevékenységgé emeli a munkát.

“Javarészt reprezentációs makettek készítésével foglalkozunk, az építőipar mellett más területeken is. Eddig 400-nál is több makettet készítettünk. A magyarországi projektek – többek között irodák, lakóingatlanok, ipari létesítmények, számos kiemelt jelentőségű fejlesztés, mint a Budai Vár, a Liget Budapest, a Galvani-híd, a Puskás Ferenc Stadion – mellett orosz, francia, német, osztrák, svájci, ciprusi, de még Etiópiához kötődő megbízásunk is volt.  Egyfajta kortárs műalkotásként tekintek a saját munkáinkra, semmiképpen sem ipari termékként. Azt szoktam mondani, alkalmazott művészek vagyunk”

– emeli ki Csizmazia Géza.