A ma embere bármilyen információhoz hozzáfér és bárkivel kapcsolatba léphet: elég csak bekapcsolnia a számítógépet vagy elővenni zsebéből az okostelefont.
Az okoseszközök, amelyekkel dolgozunk, tudják a dolgukat, anélkül, hogy nekünk tudnunk kellene, hogy hogyan működnek. Ha pedig netán nem működnek, a probléma általában külső segítség nélkül is könnyen megoldható. Hogy hogy néz ki egy laptop vagy egy mobiltelefon belülről, az legtöbbünk számára rejtély. Talán nem is kell, hogy tudjuk, hiszen a legritkább esetben van arra szükség, hogy magunk bütyköljük a gép hardverét.
Szerintem ugyanez a helyzet a gépiparban is. A gépek különböző alkotóelemekből állnak, amelyek együttes működésével előállítható a kívánt végtermék. Tudjuk, hogy melyek ezek az alkatrészek: a motort a motorindító indítja, a motorindító pedig nem más, mint egy motorvédő és egy mágneskapcsoló kombinációja. De az a tudás, hogy miért éppen ezekből az alkatrészekből áll egy adott gép, és hogyan működnek ezek az alkatrészek, az idő múlásával háttérbe szorulni látszik.
Az Ipar 4.0 – vagyis az intelligencia megjelenése a gépipari tervezésben – rávilágít arra, hogy ez bizony probléma. Pedig az intelligens gépekre történő átállás igazán nem agysebészet. Az IoT-képes termékek iránti kereslet egyre növekszik. Ha a gépeket intelligenssé tesszük, optimalizálható a termelés, és a prediktív karbantartásnak köszönhetően megelőzhetőek a leállások. Ez azt jelenti, hogy az a gép, amely eredeti konstrukciójában egyszerűen csak „tette a dolgát”, ma már más feladatokat is el kell, hogy lásson, amihez viszont kiegészítő alkatrészekre van szükség. Vagy úgy kell megtervezni az új gépeket, hogy a későbbiekben intelligenssé lehessen tenni azokat.
Szerencsére ehhez számos lehetőség áll rendelkezésre. Például egy intelligens vezetékezési rendszer egyszerűen hozzáadható egy standard mágneskapcsolóhoz, amely nemcsak az energiaellátásról, hanem az adatforgalomról is gondoskodik. Az intelligens vezetékezési rendszer ezután nemcsak abban a dobozban használható, amiben a motorindítók, hajtások, nyomógombok stb. el vannak helyezve, hanem azon kívül is. Az intelligens IP65 védettségű I/O modulok biztosítják továbbá, hogy az általános érzékelők és működtető elemek is intelligenssé váljanak.
Egy ilyen új modullal intelligens géppé fejleszthető a “hagyományos” gép, anélkül, hogy az egész konstrukciót módosítani kellene. A következő lépés a PKE használata. Ez az elektronikus motorvédelem használható hagyományos gépekben is, de képessé lehet tenni arra, hogy IoT környezetben is működjön azonnal vagy a későbbiekben. Számos releváns adat és információ válik elérhetővé a motorról, többek között az aktuális motoráram is.
A gépgyártóknak nem a nulláról kell kezdeniük, amikor fel akarnak készülni az Ipar 4.0-ra. Akár egy hagyományos készülékkel kezdi, azaz egy olyan géppel, amely már készen áll az IoT-ra, de még nem intelligens, akár azonnal élvezni akarja az adatnyerés előnyeit: mindig van olyan megoldás, amely biztosítja, hogy a ma gépe a holnap igényeinek is megfeleljen. A ma használt hagyományos standard alkatrészek a későbbiekben is bővíthetők intelligenciával. Megfelelő információk birtokában minden gépgyártó felkészülhet a jövőre, olyan géppel, amely már most is IoT-kész.
Írta: Geurt van Bennekom, az Eaton termékmenedzsere
