A „drónok” használatának jogi feltételei, a besorolás szerinti kategóriák, valamint a szabályozás várható jövője sok ipari felhasználás iránt érdeklődőt foglalkoztat.
Az utóbbi időben drasztikusan lecsökkentek a lakosság számára hozzáférhető, pilóta nélküli légi járművek költségei, melynek eredményeként a társadalom egy sokkal szélesebb rétege számára váltak elérhetővé. Ennek egyenes következménye lett a megnövekedett drónhasználat, amivel nem egyenes arányban emelkedett a szabályozással tisztában lévők száma.
Alapvetően a most hatályban lévő szabályozás, valamint az eltervezett jövőbeni előírások célja, hogy az Európai Unión belül ne legyenek nagyobb különbségek, hogy a szabályok egységesítése esetén ne kelljen markánsabb változtatásokat hozni. Ehhez persze szoros együttműködés szükséges mind az országok, mind a magyar jogalkotás résztvevői között.
A tervezet szerinti általános szabályok, ilyen esetekben nincs szükség eseti légtér igénylésre:
- Emberek fölé nem repülhetnek, kivéve, ha ehhez hozzájárulnak
- Látótávolságon belül kell lenniük
- Maximum 130 méteres magasságig repülhetnek, legfeljebb 500 méterre a vezetőtől
- Napkeltétől napnyugtáig használhatóak
- Magánterület felett 30 méteres repülési magasság alatt csak a tulajdonos, bérlő, vagy földhasználati jogot birtokló engedélyével repülhet.
Korlátozások:
Tiltott légtérben nem repülhetnek
- Korlátozott légtérben engedéllyel
- Veszélyes és időszakosan korlátozott légtérben engedéllyel
- Környezetvédelmi szempontból korlátozott légterekben engedéllyel
- Ellenőrzött légtérben az illetékes légiforgalmi szolgálat véleménye alapján
- Budapest CTR bizonyos részei légiforgalmi irányítói engedély nélkül igénybe vehető
- Állami repülőtereket 5 km-es sugarú körön belül nem közelíthetik meg
- Rendőrség, TEK, Honvédség, stb. által korlátozott területeken nem repülhetnek, amelyről a HungaroControlZrt. által üzemeltetett mobilapplikáción szerezhető tudomás
- Határátlépés nem megengedett, a határt 60 méterre közelíthetik meg.
Az eseti légtér igényléséhez szükséges nyomtatványt a korábban felsorolt határok átlépéséhez mindenképpen igényelni kell, legalább egy hónappal az eltervezett repülés előtt. Ebben meg kell adni többek között a repülés pontos földrajzi koordinátáit, a légtér alsó és felső magasságát (lábban megadva), valamint a légtér igénylésének pontos dátumát (kezdés és befejezés időpontjával). Pontatlan, illetve hibás kitöltés esetén a dokumentum elutasításra kerül, ami nagy problémát jelenthet a három hetes átfutási idő miatt.
Drón kategóriák
- kategória szerinti pilóta nélküli légijármű
- Maximális felszálló tömege legfeljebb 2 kg
- Nem emelkedik földfelszíntől számított 50m fölé
- Felelősségbiztosítás (fedezet 3.000.000Ft –ig)
- Üzemben tartó regisztrációja
- Interneten elérhető tanagyag és vizsga
- kategória szerinti pilóta nélküli légijármű
- Maximális felszálló tömege 2 kg és 25 kg között
- vagy a repülési magassága meghaladja az 50 métert
- Felelősségbiztosítás (fedezet 10kg-ig 5.000.000Ft, fölötte 10.000.000Ft)
- Az üzemben tartó és az eszköz regisztrációja
- Képzésen való részvétel és vizsga
- kategória szerinti pilóta nélküli légijármű
- Maximális felszálló tömege 25 kg felett és 150 kg alatt
- Felelősségbiztosítás (fedezet 10.000.000Ft)
- Az üzemben tartó és az eszköz regisztrációja
- Légialkalmasság
- Képzésen való részvétel és vizsga
Drónok alkalmazási lehetőségei
A légi fényképezést, filmezést repülőgépek helyett egyre gyakrabban lehet megoldani ember nélküli apró repülő szerkezetekkel, a drónokkal. Ezek alkalmazásának talán legkézenfekvőbb előnye a költséghatékonyság. A távirányított repülőeszközök előállítása és üzemeltetése is összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a hagyományos repülőgépeké. Előnyeik azonban nem állnak itt meg: éppen kis méretük miatt olyan helyeken is alkalmazhatóak, ahol repülőgép vagy helikopter fel- és leszállása, vagy kis térben való manőverezése nem lenne lehetséges. Új távlatok nyílnak tehát a légi fényképezés, megfigyelés sőt tágabban értelmezve a távérzékelés területén. A költségelőny önmagában is magyarázná a pilóta nélküli repülőgépek terjedését, azonban képességeik növelésével még több teret követelnek maguknak a drónok. Nem meglepő tehát, hogy akár állami vállalatok, akár magáncégek (és persze a befektetők) nagy fantáziát látnak drónok fejlesztésében és üzemeltetésében.
Emelőcsavaros szerkezetek
Polgári felhasználásra a merevszárnyú szerkezetek mellett az emelőlégcsavaros gépek terjedtek el. Az ezekre a drónokra szerelt 4-8 elektromotor egy-egy függőleges tengelyű légcsavart hajt meg, így a helikopterhez hasonlóan nincs szükség szárnyakra. A motorok páronként ellentétes irányban forognak, hogy kiegyenlítsék egymás fordítónyomatékát. A motorok teljesítményének egyedi szabályozásával a drón kormányozható, együttes teljesítménynöveléssel illetve csökkentéssel pedig emelkedést illetve süllyedést érhetünk el.
Az emelőlégcsavaros drónok működési elve hasonló, de különböző felhasználásra más-más kialakítás szükséges. Fontos az alkatrészek optimális kialakítása, ugyanis ezek nagyban meghatározzák a szerkezet súlyát, és ezen keresztül manőverezőkészségét, sebességét, hatótávolságát és a maximális működési időt is. A drónok akkumulátorból nyerik a működésükhöz szükséges energiát, így a motorok hatásfoka illetve a felszerelt távérzékelő eszközök energiaigénye meghatározó abból a szempontból, hogy mekkora akkumulátorra van a gépnek szüksége. A széleskörűen elterjedt lítium-polimer akkumulátorok kellően nagy energiasűrűséget biztosítanak az emelőlégcsavarok mozgatásához, de nélkülözhetetlenek a nagyteljesítményű, mégsem túl nagy tömegű, szénkefe nélküli elektromotorok is. A hagyományos, szénkefés motorokkal szemben ezekben az erős neodímium mágnesek vannak a forgórészen, az elektromágnesek pedig állnak. A motorok nagy teljesítményének illetve hatásfokának kulcsa az elektromágnesek optimális időben történő kapcsolásában rejlik, ami térvezérlésű tranzisztorokkal oldható meg. A hatékony energiafelhasználás és a kellő teljesítmény melletti legkisebb tömeg elérésén kívül a drónok fejlesztésének másik tág területe a távvezérlés kérdése. Egyrészt a drón irányításához, másrészt a távérzékelés eredményeinek értékeléséhez, vagyis pl. a fényképezett tereptárgy helyzetének akár valós idejű meghatározásához nélkülözhetetlen a GPS navigáció, illetve az annak adatait feldolgozó szoftver.
Drónok ipari felhasználásának konkrét példája
Egy megvalósult hazai projekt végeredménye egy földi vezérlésű merevszárnyú UAV (Unmanned Aerial Vehicle). A drón levegőbe jutását egy indító katapult szolgáltatja, melynek használata után az eszköz saját meghajtásával a levegőbe emelkedik. A földi vezérlő állomással a kapcsolat egy GPS vezérlésű, forgatott, nagy nyereségű antennán keresztül valósult meg. Fontos szempont volt, hogy a légijármű teljesen autonóm működésű. Ez azért volt lényeges, mert a rendszer késleltetése miatt gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna, hogy emberi irányítással ne fulladjon kudarcba egy repülés. Mire a pilóta reagált volna egy váratlan akadályra a saját érzékelése alapján, a késleltetés miatt, mire a parancsára adott reakciójának eredményéről értesült volna, addig a drón akár már a földbe is csapódhatott volna.
Fontos megemlíteni a drónhasználat civil jövőképét, mind jóindulatú, mind rosszindulatú felhasználás szempontjából. Az előbbi eset számára már régen megvan a technológiai fejlettségünk, melynek keretein belül a légtér szabályozása és ellenőrzése viszonylag könnyű feladatot jelent. Ez természetesen megköveteli az olcsó, és kötelező azonosítást, útvonalkövetést, egy teljes lefedettséget, valamint egy központi szerveren futó alkalmazást. A szabályozás nehézségét a rosszindulatú felhasználás jelenti. A probléma fő forrása, hogy az ilyen jellegű tevékenységek nem szabályozhatóak, nem ellenőrizhetőek és tevékenységük jellegéből adódóan nincsenek benne a közös rendszerben. Ennek a helyzetnek a megoldása a megelőzésben megvalósítható –tartják a szakértők.
drone2 fotó: www.independent.co.uk
