Mi is a licensz? Amikor megvásárlunk egy szoftvert akkor nem kapjuk meg annak a tulajdonát, hanem csak a használati jogát. Pont olyan, mint mondjuk a Titanic mozifilm esetében, a filmnek a jogdíjai nem hozzánk folynak be attól, hogy megvettük azt mondjuk egy DVD-lemezen, vagy csak mozijegyet vettünk rá. Az marad a film készítőinél, jelen esetben a Paramount  Pictures stúdiónál, mi csak azt kapjuk meg, hogy annyiszor nézhetjük meg ahányszor akarjuk. A szoftver licenszeknek is pontosan ilyen természete, ahol a szellemi alkotások szerint 3 különböző jog különböztetünk meg:

• Szerzői jog: Aki írta a művet/szoftvert. Minden esetben a gyártó tulajdona.
• Kereskedelmi jog: Azon cégek, aki eladhatják a szoftvert, a vég felhasználóknak.
• Felhasználó jogosultság: A szoftver korlátozott használatának joga.

A gyártó érdeke az, hogy a lehető legtöbb végfelhasználóhoz jusson el a terméke, mert így keresi a legtöbb pénzt. Ezért törekszik arra, hogy a lehető legjobb terméket állítsa elő, a lehető legkisebb költséggel. A gyártó nem ad el ERP rendszert közvetlenül (kivételek a kis gyártók) hanem azt viszonteladóknak, kereskedőknek adja oda, és tőlük kapja meg a pénzét. Ez a filmes analógiában azt a Paramount Pictures stúdiót jelenti, aki leforgatta a filmet. Valójában a szoftverek ebben az esetben kissé eltérnek a művészeti alkotásoktól, mert a szerző, mint olyan nem szűnik meg a film szerzője lenni, őt mindig fel kell tüntetni. De egy ERP rendszer esetében több száz programozó és tervező mérnök van, az alkotások amit a munkájukkal készítenek a gyártó szerzői jogába kerülnek. Ilyen cégek például: az SAP, a Microsoft, az Oracle, stb…

A kereskedő az, aki szerződik a gyártóval és vállalja, hogy eladja a terméket a végfelhasználóknak. A Titanikos példában ilyen a Cinema City, aki mozikat üzemeltet és fizet a gyártónak. Először is magáért a forgalmazási jogért, majd pedig minden eladott DVD-ért vagy mozijegyért. Ráadásul mindezt úgy, hogy  ebből ki kell gazdálkodni a saját költségeit és még profitot is szeretne nem elítélhető módon. Látni fogjuk később, hogy nem a licensz eladás éri meg neki a legjobban…

A végfelhasználó használhatja a terméket, megnézheti a filmet, csak egyszer ha mozijegyet vett, vagy többször ha DVD-n vette meg. A jogai korlátozottak, mert hiába nézheti meg annyiszor ahányszor akarja, azt nem teheti meg, hogy esténként nappalijában levetetti idegeneknek akiktől pénzt kér, mert az már kereskedelmi tevékenységnek minősül. Általában ezek vannak leírva azokban a hosszú ÁSZF (általános felhasználási feltételekben) amit nem szoktunk elolvasni…

A gyártó és forgalmazó nem egy csapat?

Sok minden. Például az, hogy a kereskedőnek és gyártónak bizonyos mértékig ellentétes érdekeik vannak. Ugyanis a gyártónak az a jó, ha minél többen nézik meg filmet, a kereskedőnek meg az, ha lehető legtöbb kapcsolt szolgáltatást adja el nekünk. Mert a profit nem a licenszeken (mozijegyen) van, hanem a pattogatott kukoricán és a kólán, ami a vállalatirányitási rendszerek piacán a tanácsadást és a bevezetéshez kapcsolódó szolgáltatásokat jelenti.

Az is nyilvánvaló, hogy a mozis világgal ellentétben a gyártó nem csinál évente két-három filmet, hanem azt az egyet toldozgatja foldozgatja, ami van neki. Miért is tenné? hiszen folyamatos bevételt termel neki. Nagy kockázat és hatalmas költség lenne egy újabb teremkét előállítani, bevezetni azt a piacra, megismertetni, reklámozni, stb…. Az sem ritka, hogy a régi vállalatirányítási rendszereket „felhősítik”, amit korábban telepítettek hozzánk, berakják egy szerver terembe és onnan üzemeltetik tovább nekünk.

Persze vannak újabb gyártók, és a termékeik ilyen a prodHost vállalatirányítási rendszer is. Amelyek eleve úgy készültek, hogy azok egyrészt közvetlenül a végfelhasználóknak lehessen adni a „pattogatott kukorica” nélkül. Másrészt technológiailag is úgynevezett elosztott rendszerekre készültek, amelyek nagyságrendekkel csökkentik a költségeket. Ahhoz, hogy megértsük a legjobb erre a gépkocsik példája, amelyek az életük során 95%-ban valahol parkolnak, csak ritkán vannak valójában használatban. Ha minden ember „bedobná a közösbe” a kocsiját, akkor 20-szor kevesebb autóra volna szükség, töredék parkolóhelyre, és így tovább… Belátható, hogy a kocsiknál a nagyon különböző felhasználói igények és szokások miatt ez egyenlőre még nem megvalósítható. De azoknál a vállalatirányítási rendszereknél, amelyek többé-kevésbe ugyanolyanok mindenkinél, ez gyönyörűen megvalósítható. A testreszabások az üzemeltetési architektúrát nem befolyásolják.

Tehát a modern vállalatirányítási rendszerek, amelyek valóban felhősek (a szakirodalomban ezt „Born in the Cloud” nak hívják) azok nagyságrendekkel olcsóbbak! Amely ár-előnyből a végfelhasználók is érdemben tudnak részesülni.  Egész egyszerűen a valóban felhős vállalatirányítási rendszerek esetében nincs ilyen költség!

A Licensz díj az a költség, ami a végfelhasználó használati jogát biztosítja a szoftverre az On-pemise ERP rendszerek vagy azok felhősített verzíói esetében. A valóban felhős ERP rendszerek esetében ilyen költség nincs.

Milyen licenszek is vannak?

Két fajta licensz van a vállalatirányítási rendszerek világában:

• a modul licenszek
• a felhasználói licenszek.

Pontosan mit is jelent ez? Azt, hogy a modul licenszekkel fizetünk azért, hogy többet tudjon a program amit majd használunk. Például legyen benne minőség biztosítás, üzemi terminál vagy tudjon számlázni is. Nézzük meg a legismertebb moduláris felépítést az SAP moduljainak szerkezetét:

A mozisanalógiára visszavezetve, ez azt jelenti, hogy a DVD-n amit megveszünk rajta van a rendezői változat, minden extra és mondjuk több nyelvű szinkron is. Ez a modulokba rendszerezett „plusz tudás” szinte minden esetben külön pénzbe kerül, tudomásunk szerint csak a prodHost ERP rendszere olyan, ahol a plusz funkcionalitás nem módosítja az árakat, vagyis az ingyenes.

Szabályozás

A gyártók a felhasználói licenszeket (felhős ERP rendszerek esetén az előfizetési díjakat) két fajta szempontból szabályozzák: a felhasználó típusa szerint és a felhasználóhoz tartozó funkcionalitás szerint.

A felhasználói licensz (vagy előfizetés) típusa többféle lehet: névre szóló vagy úgynevezett konkurens (egyidejű) és létezik az eszköz licensz is. Nézzük meg melyik mit is jelent. Amikor névre szóló licenszről vagy előfizetésről beszélünk akkor azt mondjuk, hogy aki hozzáfér az ERP rendszerhez adott felhasználóval csak egyetlen személy lehet, az Ő nevére szól. Jellemzően ez a személy több eszközről is használhatja a programot, de szinte soha nem egy időben. Tehát ha be van lépve a telefonján, akkor a laptopján már nem tud belépni. Gyakori trükk, hogy az adott névre szóló licenszet/előfizetést nem egy konkrét személyhez rendelik, hanem egy csoporthoz rendelik, úgymint „iroda”, vagy „raktárosok” vagy hasonló… És amikor az egyik embernek kell, akkor a másik ember kilép, aki éppen addig használta. – ez teljes egészében illegális. Az ÁSZF-ek egész konkrétan tiltják ezt, sőt vannak olyan auditok, amikor ezeket ellenőrzik, és ha ilyet találnak, akkor listaáron számlázzák a felhasználót/vagy előfizetést visszamenőleg. Súlyos költség lehet ez annak, aki jóhiszeműen vagy szándékosan, de vétett a felhasználási szabályok ellen.

Az ilyen és ehhez hasonló igények kielégítésére van az úgynevezett konkurens (egyidejű) felhasználó. Ebben az esetben a licensz-struktúra úgy néz ki, hogy nem emberenként, azaz felhasználónkként veszünk egy-egy licenszet, hanem minden embernek (azaz felhasználónak) be lehet lépnie a vállalatirányítási rendszerbe, de egyidőben csak annyian lehetnek bent, ahányuknak konkurens (egyidejű) licensze van az adott cégen belül. Pont olyan mintha mindenkinek lenne engedélye a céges kocsik használatára, de egyidőben csak annyian vezethetnek, ahány kocsi van. Nyilvánvalóan az ilyen típusú licenszek/előfizetések lényegesen drágábbak, mint a névre szolók (legalább a kétszerese az ár).

A harmadik jellemző típus az eszköz licensz, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy konkrét számítógépre, mobiltelefonra vagy raktári kéziszámítógépre vásárolunk hozzáférést. Gyakorlatilag az használja a vállalatirányítási rendszert, akinél az adott eszköz van. Nagyon hasznos azon munkatársak esetében, akik több műszakba járnak és ugyanazt a gépet használjak (művezető, raktárosok, MEO, stb…).

A felhasználói licensz (vagy előfizetés) a funkcionalitása szerint is többféle lehet. Vannak olyan ERP rendszerek, amelyek esetében az adatokhoz való hozzáférés szintje szerint áraznak, azaz egy adatfeltöltő és teljesjogú felhasználó közt nagy beszerzésiár és karbantartási költség különbség van. Sőt van olyan is amikor egy felhasználónak csak „betekintő” jogosultsága van, ez utóbbi jellemzően olcsóbb, mint a normál felhasználók. Előfordul, hogy a gyártók a különböző funkcionalitást külön kliens programmal valósítják meg, azaz más program fut az ügyvezető laptopján, mint a raktáros készülékén, vagy a csarnokban elhelyezett TV-készüléken.

Természetesen a gyártók a típus és felhasználói licenszekből sokfelé variációt állíthatnak össze, amelybe sokszor belerakják az alap rendszer moduláris tudását is.

Példa az árazásra

Az első táblázat a Modul licenszekre mutat egy példát

Mit is kell itt észrevenni?

• Itt általában nincs darabszám, mert egy modul „tudását” vásárolunk meg a rendszerünkbe
• Szokott lenni listaár és kedvezményes ár is (ha nincs benne legalább 20% alkudni kell)
• Van egy karbantartási díj, ami egy rendszeres éves költség

Nézzünk egy példát a kliens licenszeke:

Mit is kell itt észrevenni?

• Itt már van darabszám, ami vagy az emberekre vagy az eszközökre vagy a konkurens (egyidejű) felhasználásokra vonatkozik.
• Itt is szokott lenni listaár és kedvezményes ár is
• Van egy karbantartási díj, ami egy rendszeres éves költség, ha több felhasználót veszünk akkor ez a díj arányosan növekszik.

Összességéében ez a két táblázat szokta kiadni a Licensz költségeket.

Persze előfordulhat, hogy egy-modulnak „saját” kliensei vannak, ilyen lehet a raktári modul és a hozzátartozó kliensek licenszei. De az is lehetséges, hogy különböző irodai felhasználóknak más-más a díja attól függően mely modulhoz férnek hozzá.

Licenszek könyvelése: Számviteli szempontból a licenszek immateriális javaknak minősülnek és mint ilyenek bekerülnek a jószágok közé, ahol értékcsökkenéssel vesztik el az értéküket. Ha kérdezik, akkor a javaslat az, hogy 6 év alatt amortáljuk le az 50%-os maradványértékig.

A cikksorozat további részeiben megvizsgáljuk a többi felmerülő költséget is.

www.prodhost.com

The post ERP rendszer költségei: licenszek 2.rész appeared first on Műszaki Magazin.

A Microsoft a világ egyik legnagyobb szoftvervállalataként a felhőtechnológia és a mesterséges intelligencia, valamint a vállalkozások digitális átalakulásának elkötelezett támogatójaként hosszú ideje dolgozik együtt startupokkal a világ minden részén. Különböző programokon keresztül igyekeznek támogatást nyújtani számukra, ezzel együtt pedig folyamatosan keresik annak lehetőségeit is, hogy miként tudnák támogatni a magyarországi startup-közösséget. Ezekkel a célokkal született meg a globális Microsoft for Startups Program, amelynek keretein belül a szervezet olyan B2B piacokra fókuszáló, saját technológiai innovációval rendelkező, maximum hét éves startupokat karol fel, amelyek a Microsoft Azure felhőszolgáltatását használják, és már piacra léptek, vagy a közeljövőben tervezik azt.

A prodHost bekerült a startupok világelitjébe

A programba való bekerülés rangos elismerést jelent a világ bármely pontján. Magyarországról a prodHost vállalatirányítási rendszerekkel foglalkozó startup érdemelte ki ezt a közelmúltban, melynek révén első lépésként a Microsoft online piacterén, az Appsource-on jelennek meg, amin keresztül elérhetik a nemzetközi piacokat is.

Szigorú követelmények teljesítése után került a prodHost a Microsoft for Startups Programba

A Microsoft for Startups Programba és a jövőbemutató tervekbe Berkovics Dalma, a program magyarországi képviselője és Gulyás Szabolcs, a prodHost ERP-rendszer ügyvezetője avatta be az érdeklődőket a prodHost weboldalán megjelent interjúban, amelyből többek között az is kiderült, hogy milyen követelményeknek kellett megfelelnie a startupnak, hogy a kiválasztottak közé kerüljön.

Elsőként fontos volt, hogy a prodHost rendszere műszakilag alkalmas legyen arra, hogy a Microsoft megoldásainak többségét kezelni tudja, de az sem elhanyagolható, hogy a lehető legmodernebb és leginnovatívabb technológiát használják. Harmadrészt pedig a terméküknek jól kellett illeszkednie a Microsoft portfóliójába. A prodHost számára mindhárom kritérium teljesítése könnyedén ment, így a Microsoft partnereként, a program keretében ingyen üzletfejlesztési, technológiai, marketing és sales tanácsokhoz juthatnak és ingyenesen érhetik el a társaság felhőszolgáltatását is.

A külföldi piacokra is eljuthat a magyar ERP-rendszer

A mintegy 4000 üzleti megoldást tartalmazó Azure Marketplace komoly támogatást nyújthat ahhoz is, hogy a prodHost külföldi piacokra is betörhessen, amely eddig is szerepelt a vállalkozás tervei között. Szeptemberben a magyar piacon tökéletesített ötleteikkel megjelennek az angol és német nyelvterületen is, a cél pedig a nemzetközi irányba történő terjeszkedés.

„Szerencsések vagyunk, mert idén egy másik jó hír is érkezett hozzánk, ugyanis kaptunk egy második körös befektetést a Solus Capitaltól, aminek segítségével a prodHost egy Ipar 4.0-ás szenzoros technológiával kiegészítve komplex megoldássá válik. Mindez a felhasználóink számára annyit jelent majd, hogy nem csak a gyártási területet monitorozhatják, hanem a gépeiket, berendezéseiket is. A különböző technológiai adatokkal együtt pedig hatékonyabb lehet a gyártás, jobb minőségű az áru, optimálisabb az erőforrás-gazdálkodás” – mondja Gulyás Szabolcs.

Együttesen lépnek be a gyártó cégek piacára

A Microsoft szakembere szerint kiválóak a magyar egyetemek képzései, roppant tehetségesek a fiatalok. A jelentkezőket, így a prodHost csapatát is komoly górcső alá vették, és azt gondolták, nagyon izgalmas megoldást nyújtanak az ügyfeleik részére, amelyben látják az összefonódás lehetőségét mind üzletileg, mind technológiailag.

„A prodHost egy érett fázisban lévő megoldást kínál, amelyben nagy és globális potenciál rejlik, amelyet együtt szeretnénk kiaknázni” – mondja Berkovics Dalma.

Mint az interjúból kiderült, a hosszú távú terv egyértelműen az, hogy a világmárka és a magyar prodHost együtt léphessen be a gyártóvállalatok piacára.

The post Összefogott egy magyar vállalatirányítási rendszer és a Microsoft appeared first on Műszaki Magazin.

A mostani részben a másik legnagyobb költséget jelentő bevezetést és az ahhoz tartozó kiadásokat és buktatókat tekintjük át.

A prodHost a közelmúltban bekerült a Microsoft for Startups programba, mely komoly szakmai elismerésnek számít.

Elsőnek tisztázzuk, hogy mi is az a bevezetés. A bevezetés a kiválasztott ERP rendszer implementációja, ami tulajdonképpen a tanácsadó cég szolgáltatásait foglalja magába. Ezeknek célja, hogy mi a lehető legjobban ki tudjuk használni a választott rendszerünk lehetőségeit. A bevezetés négy különböző szolgáltatásból áll össze: a rendszer telepítéséből és konfigurálásából; a rendszer használatához kapcsolódó oktatásokból; a rendszer testreszabásából és igényeinkhez illesztéséből, illetve a migrációból. A testreszabás olyan nagy téma, hogy annak saját cikket szentelünk, ezért most a másik hárommal foglalkozunk.

Az ERP-rendszer telepítése

Felhős rendszerek esetében ez a költség gyakorlatilag nincs, mert ott erre a tevékenységre nincs szükség. A hagyományos (azaz helyben telepített) rendszerek esetében viszont ez igen komoly és költséges munka, hiszen telepíteni kell az adatbáziskezelőt és a szerver alkalmazásokat, majd konfigurálni kell azokat a mi igényeinkhez.

Számtalan probléma adódhat a szerveren lévő operációs rendszerrel, a tűzfalakkal és a helyi hálózati beállításokkal is, melyek plusz időráfordítást igényelnek, ami további költségekkel jár. Gyakori eljárás ezen problémák kiküszöbölésére, hogy a ERP szolgáltató egy teljesen külön szervert vetet velünk, azért, hogy a rendszere „ne akadjon össze” semmivel. Ez esetben a Windows licenszek és a hozzájuk tartozó CAL-ok megint csak jelentős költséget eredményeznek. Arról nem is beszélve, hogyha a felhős rendszerekéhez hasonló adatbiztonságot akarunk elérni, akkor szükség van egy tartalék, úgynevezett back-up szerverre is, ami megduplázza ezeket a költségeket. De az adatbiztonság ekkor is csak a töredéke lesz a felhős rendszerekhez képest, hiszen minden egy helyen van egy szerver szobában. Emiatt gyakran alkalmaznak mentést külső NAS-ra, ami – ideális esetben – fizikailag más helyen található. Persze ez is plusz eszközköltséggel jár, illetve a mentéshez szükséges szoftverek megvásárlásával, és a beállításukhoz szükséges időráfordítás is pénzbe kerül. És ha mindezzel megvagyunk, akkor ránk szakad ennek bonyolult rendszernek a karbantartása és annak rendszeres díja is, hiszen gyakran változik a szoftver környezet (Windows Update-ek).

Ráadásul az is előfordulhat, hogy a fentieken felül még egy szerver szükséges, az úgynevezett terminál szerver, amin keresztül a felhasználók bejelentkeznek és használják a telepített alkalmazásokat. Ennek szintén jelentős licensz és karbantartási költsége van.

Összességében elmondható, hogy a csak azon cégeknek javasolt ilyen típusú szerverre telepíteni az ERP rendszerüket, akik állandó és szakképzett informatikai osztállyal rendelkeznek. Mindenki másnak jobban megfelelnek a felhős megoldások.

Talking about the poultry industry

A rendszer használatához kapcsolódó oktatások

A rendszer nem kezd el magától működni, azt működtetni kell, amihez az szükséges, hogy a kulcs és a „mezei” felhasználók ismerjék annak lehetőségeit és funkcióit. Ezt meg kell tanulni, be kell tanítani. Általában ezt a tudást az ERP szolgáltató általi képzésekkel lehet megszerezni, ezeket tanácsadói napdíjjal számolják el felénk. Természetesen az oktatások szükségesek, de érdemes átgondolni, hogy milyen formában történnek. A leggyakrabban használt módszer az, amikor több napos oktatások vannak, ahol a mi embereink tantermi formában meghallgatják az előadásokat. Ez tulajdonképpen a legrosszabb, amit alkalmazhatunk. Egyrészt a kulcsembereink napokra kiesnek, ami nekünk nem jó. Másfelől olyasmire oktatják őket, amit majd csak hónapok múlva kell használniuk, amikor már nem emlékeznek rá. Harmadrészt az oktatás nagyon ritkán gyakorlatias, a felhasználók csak megnézik, hogy csinálja az oktató, ők maguk csak sokkal később, már élesben fogják ugyanazt csinálni.

Segíthet a helyzeten, ha az oktatások személyesek és/vagy kiscsoportosak, van egy teszt rendszer és a felhasználók veszélytelenül ki is próbálhatják a tanultakat. Általában az így szerzett tudás is jobban rögzül.

A modern rendszerekhez videós segítség is elérhető, külön online oktatási tematikával, vizsgákkal. Azonban vannak olyan szolgáltatók, akik mindezt külön pénzért bocsájtják a felhasználóik rendelkezésére.

Migráció a korábbi adatforrásokból

A folyamatos működéshez importálni kell a korábbi adatokat az új rendszerbe, ami egyrészt jó, mert megvan a történetünk, másrészt viszont rossz, mert egy ERP rendszer csere gyakran jár szerkezeti, cikkszám vagy egyéb változásokkal is, amiket ez korlátoz. A régebbi adatok a legkülönbözőbb adatforrásokból jöhetnek, ami miatt azok beemelése tanácsadói szolgáltatás igényel. A törzsadatok (cikkek, partnerek, technológiák) általában jól beemelhetőek, de a korábbi mozgásadatok nem (korábbi szállítások, rendelések, számlák stb.).

Itt kell megjegyezni, hogy a rendszer, amit választottunk nem lesz mindig velünk. Ügyeljünk arra, hogy ne essenek túszul az adataink az ERP-ben. Azaz már most figyeljünk rá, hogy könnyen gyorsan és egyszerűen hozzájuk tudjunk férni, hogy egy esetleges váltást ez ne nehezítsen meg. Mert ha ehhez szüksége lesz tanácsadói segítségre, annak bizonyosan magas ára lesz, hiszen a szolgáltatónak nem érdeke segíteni azt, hogy elveszítsen minket.

A tanácsadási költségek

A szolgáltatások magas költséggel járnak, aminek nyomós oka van. Egy ERP szakértő vagy programozó nettó 500 000 és 1 millió forint között keres (plusz szolgálati autó). A magas fizetést az indokolja, hogy egyrészt képzett szakmérnökökről van szó, másrészt komoly hiányszakma az övék. Ennek megfelelően tanácsadói napidíjuk jellemzően 140 000 és 250 000 ezer forint között mozog. A tanácsadáshoz kapcsolódhatnak utazási és szállás költségek is, amelyeket jellemzően felhasználás alapján utólag szoktak a szolgáltatók elszámolni felénk.

Konklúzió

Törekedjünk arra, hogy kevés tanácsadói napot vegyünk igénybe és azt jól hasznosítsuk. Azaz a kollégák figyelme is legyen ott az oktatásokon, ne csak a személyük. Amikor a konzultáció úgy zajlik, hogy a kulcsemberek ki-be rohangálnak (pont most van reklamáció, egy géphiba, egy szállítás stb.) akkor az kidobott pénz. Ez senkinek sem jó, mert mi kifizettük a sok pénzt, a kollégák meg a rendszert szidják, holott csak nem tudják használni megfelelően. Arról nem is beszélve, hogy a hatékonyságunk is romlik, holott a bevezetés célja az, hogy az jelentősen javuljon.

The post Amit az ERP-rendszer bevezetésről tudni érdemes appeared first on Műszaki Magazin.

A prodHost ezt magától is így gondolta, de annak érdekében hogy biztosak legyünk megvizsgáltuk ezt a kérdést is tudományosan.

A prodHost által végzett piackutatás során kiválogatottunk 8000 vállalatot azok tevékenysége, mérete és létszáma alapján. Amelyek 2%-át kvalitatív és kvantitatív módszerekkel is megvizsgáltuk, aminek eredményeképpen a következőek váltak világossá az árazással:

• A Piac a három legfontosabb elvárása, hogy egy ERP rendszer könnyen implementálható legyen lehetőleg csökkentse az adminisztrációt és nem növelje az, illetve kedvező ára legyen. A megkérdezettek többsége szerint egy megfelelő megoldás ugyan növeli a hatékonyságot, de ugyanennyien mondták is az, hogy túlságosan drága azt beszerezni.
• Amikor azt kérdeztük melyek a legfontosabb szempontok egy ERP rendszer kiválasztásakor, akkor azt derült ki, hogy szakmai tartalom sokkal fontosabb az árnál és fenntartási költségeknél
• A pályázati viszonyokból adódik, az az elvárás, hogy többség egyszeri beruházásban gondolkodik a havi fixköltséggel szemben. Amely hozzáállás téves, hiszen elérhetőek olyan források is, amelyek az előfizetéses modelleket támogatják.

Tehát kijelenthető: A gyártóvállalatok a megfelelő ár-érték arányú megoldásra vágynak

De ez nem is olyan triviális, hiszen egy olyan pofonegyszerű egyenletben, amit mi boncolgatunk sem világos minden! Hiszem mennyi az az ár? Mi t is jelet az érték? Ha ezekre nem tudjuk a pontos választ akkor nyilvánvalóan nem tudjuk meghatározni ezek kedvező arányát sem. Annak érdekében, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben nézzük meg alaposan, hogy mit takarnak ezek a fogalmak a vállalatirányítási rendszerek azaz ERP-k világában!

Miből is áll össze egy vállalatirányítási rendszer ára?

Talán van aki emlékszik arra  Kállai István bohózatra amiben Márkus László és Almási Éva által alakított egy házaspárt. A történet mindössze annyi, hogy a nő vett egy felháborítóan drága fotelt, a férj pedig teljesen kiakad, hogy mi a fene került azon 7200 forintba? Aki még netán nem látta, annak nem lövöm le a poént, ezt meg kell nézni, mert Márkus egyszerűen zseniális.

Na hasonló a helyzet a Vállalatirányítási rendszerek piacán is! Elég ha csak megnézzük  a Modern vállalkozások programjának honlapját és azt vesszük észre hogy csak úgy repkednek a 10 millió forintok…

Gyakran kaptam meg azt a kérdést, a gyártó vállalatok vezetőitől, hogy egy szoftver miért olyan drága, hiszen csak annyiba kerül, mint az adathordozó amire rámásolták. Ez teljesen érthető gondolkodás egy olyan vezetőtől ki jobbára „önköltségiár + profit” módszertannal árazza a saját termékeit. De a vállalatirányítási rendszerek piacán és egyén más szoftver rendszerek piacán sem igaz ez az állítás. Na de akkor mi a fotelen 7200 forintba?

Adódik a kérdés, hogy milyen fotelen? Mert vannak a hagyományos ERP-k amelyeknek a technológia alapjait még az elmúlt évezredben rakták le, vagy újabb fejlesztések, amik már nem is újak mert a felhős technológia 10 éve velünk van.

A szakirodalom a hagyományost „On-premise” azaz helyben telepített ERP rendszernek nevezi, amíg a felhősét pedig „cloud-based” -nek hívja. A legfontosabb különbség, az a szerver, ahol ERP rendszer fut, a felhasználónál áll e, avagy tőle távol. Azaz a különbség annyi, hogy azt ki üzemelteti azt, ami természetesen költséggel jár. Abba most ne menjünk bele, hogy tulajdonképpen nagyon kevés kivétellel a piacon kapható ERP rendszerek nagy többsége csak „Cloud-ready”. Ami azt jelenti, hogy fogták a régi technológiával készült vállalatirányítási rendszerüket és a relációs adatbázisostól, meg mindenestől a környeztet felrakták egy távoli szerverre, és nem a felhasználó szerverére telepítették, hanem a sajátjukra.

Szóval fotel ára a következőkéből áll össze

Licenszek

Amikor megvásárlunk egy szoftvert akkor nem kapjuk meg annak a tulajdonát, hanem csak a használati jogát. Pont olyan mint mondjuk a Titanic mozifilm esetében, a filmnek a jogdíjai nem hozzánk folynak be attól, hogy megvettük azt mondjuk egy DVD-lemezen, vagy csak mozijegyet vettünk rá. Az marad a film készítőinél, jelen esetben a Paramount stúdiónál, mi csak azt kapjuk meg, hogy annyiszor nézhetjük meg ahányszor akarjuk. A szoftver licenszeknek is pontosan ilyen természete, ahol a szellemi alkotások szerint 3 különböző jog különböztetünk meg:

• Szerzői jog: Aki írta a művet/szoftvert. Minden esetben a gyártó tulajdona.
• Kereskedelmi jog: Azon cégek, aki eladhatják a szoftvert, a vég felhasználóknak.
• Felhasználó jogosultság: A szoftver korlátozott használatának joga.

A gyártó érdeke az, hogy a lehető legtöbb végfelhasználóhoz jusson el a terméke, mert igy keresi a legtöbb pénz. Ezért törekszik arra, hogy a lehető legjobb terméket állítsa elő, a lehető legkisebb költséggel. A gyártó nem ad el ERP rendszert közvetlenül (kivételek a kis gyártók) hanem azt viszonteladóknak, kereskedőknek adja oda, és tőlük kapja meg a pénzét. Ez a filmes analógiában azt a Paramount Pictures stúdiót jelenti aki leforgatta a filmet. Valójában a szoftverek ebben az esetben kissé eltérnek a művészeti alkotásoktól, mert a szerző mint olyan (James Cameron) nem szűnik meg a film szerzője lenni, őt mindig fel kell tüntetni. De egy ERP rendszer esetében több száz programozó és tervező mérnök van, az alkotások amit a munkájukkal készítenek a gyártó szerzői jogába kerülnek. Ilyen cégek például, az SAP, Microsoft, Oracle, stb…

A kereskedő az aki szerződik a gyártóval és Vállaja, hogy eladja a terméket a végfelhasználóknak. A Titanikos példában ilyen a Cinema City, aki mozikat üzemeltet és fizet a gyártónak. Először is magáért a forgalmazási jog ért, majd pedig minden eladott DVD-ért vagy mozijegyért. Ráadásul mindezt úgy, hogy  ebből ki kell gazdálkodni a saját költségeit és még profitot is szeretne nem elítélhető módon. Látni fogjuk később, hogy nem a licensz eladás éri meg neki a legjobban…

A végfelhasználó aki használhatja a terméket, az megnézheti a filmet, csak egyszer ha mozijegyet vett, vagy többször ta DVD-n vette meg. A jogai korlátozottak, mert hiába nézheti meg annyiszor ahányszor akarja, azt nem teheti meg, hogy esténként nappalijában leveteti idegeneknek akiktől pénzt kér…. Az már kereskedelmi tevékenységnek minősül. Na ezek vannak leírva azokban a baromi hosszú ÁSZF (általános felhasználási feltételekben) amit nem szoktunk elolvasni…

Mi következik ebből a felállásból?

Sok minden. Például az, hogy a kereskedőnek és gyártónak bizonyos mértékig ellentétes érdekeik vannak. Ugyanis gyártónak az a jó, ha minél többen nézik meg filmet, a kereskedőnek meg az, ha lehető legtöbb kapcsolt szolgáltatást adja el nekünk. Mert a profit nem a licenszeken (mozijegyen) van, hanem a pattogatott kukoricán és kólán. Ami a vállalatirányítási rendszerek piacán a tanácsadást, bevezetéshez kapcsolódó szolgáltatásokat jelenti.

Az is nyilvánvaló, hogy a mozis világgal ellentétben a gyártó nem csinál évente két-három filmet, hanem azt az egyet toldozgatja foldozgatja, ami van neki. Miért is tenné? hiszen folyamatos bevételt termel neki… Nagy kockázat és hatalmas költség lenne egy újabb teremkét előállítani, bevezetni azt a piacra, megismertetni, be reklámozni, stb…. És akkor még nem is biztos, hogy lenne az új termék, ha nem szeretik a végfelhasználók akkor azt nem lehet jól értékesíteni se. Pont ez vezet oda, hogy régi vállalatirányítási rendszereket „felhősítik” azaz, ugyanaz amit korábban telepítettek hozzánk, berakjak egy szerver terembe és onnan üzemeltetik nekünk.

Persze vannak újabb gyártók, és a termékeik ilyen a prodHost vállalatirányítási rendszer is. Amelyek eleve úgy készültek, hogy azok egyrészt közvetlenül a végfelhasználóknak lehessen adni a pattogatott kukorica nélkül. Másrészt technológiailag is úgynevezett elosztott rendszerekre készültek, amelyek nagyságrendekkel csökkentik költségeket. Ahhoz, hogy megértsük a legjobb erre a gépkocsik példája, amelyek az életük során 95% ban valahol parkolnak, csak ritkán vannak valójában használatban. Ha minden ember „bedobná a közösbe” a kocsiját, akkor 20x kevesebb autóra volna szükség, töredéke parkolóhelyre, és igy tovább és igy tovább… Belátható, hogy a kocsiknál a nagyon különböző felhasználói igények és szokások miatt ez egyenlőre még nem megvalósítható. De azoknál a vállalatirányítási rendszereknél, amelyek többé-kevésbe ugyanolyanok mindenkinél, ez gyönyörűen megvalósítható. A testreszabások az üzemeltetési architektúrát nem befolyásolják…

Tehát a modern vállalatirányítási rendszerek, amelyek valóban felhősek (a szakirodalomban ezt „Born in the Cloud” nak hívják) azok nagyságrendekkel olcsóbbak! Amely ár-előnyből a végfelhasználók is érdemben tudnak részesülni.  Egész egyszerűen a valóban felhős vállalatirányítási rendszerek esetében nincs ilyen költség!

Összefoglalva: A Licensz díj az a költség, ami végfelhasználó használati jogát biztosítja a szoftverre az On-pemise ERP rendszerek vagy azok felhősített verziói esetében. A valóban felhős ERP rendszerek esetében ilyen költség nincs.

Milyen licenszek is vannak?

Két fajta licensz van a vállalatirányítási rendszerek világában: a modul licenszek és a felhasználói licenszek.

Pontosan mit is jelent ez? Azt, hogy a modul licenszekkel fizetünk azért, hogy többet tudjon a program amit majd használunk. pelédül legyen benne minőség biztosítás, Üzemi terminál vagy tudjon számlázni is. Nézzük meg a legismertebb moduláris felépítést az SAP moduljainak szerkezetét:

A mozis analógiára visszavezetve, ez azt jelenti, hogy a DVD-n amit megveszünk rajta van a rendezői változat, minden extra és mondjuk több nyelvű szinkron is. Ez a modulokba rendszerezett „plusz tudás” szinte minden esetben külön pénzbe kerül, tudomásunk szerint csak a prodHost ERP rendszere olyan, ahol a plusz funkcionalitás nem módosítja az árakat, vagyis ingyenes.

A gyártók a felhasználói licenszeket (felhős ERP rendszerek esetén az előfizetési díjakat) két fajta szempontból szabályozzák: A felhasználó típusa szerint és a felhasználóhoz tartozó funkcionalitás szerint.

A felhasználói licensz (vagy előfizetés) típusa többféle lehet: névre szóló vagy úgynevezett konkurens és létezik az eszköz licensz is. Nézzük meg melyik mit is jelent! Amikor névre szóló licenszről vagy előfizetésről beszélünk akkor azt mondjuk, hogy aki hozzáfér az ERP rendszerhez adott felhasználóval csak egyetlen személy lehet, azaz felhasználó az Ő nevére szól. Jellemzően ez a személy több eszközről is használhatja programot, de szint soha nem egy időben. Tehát ha be van lépve a telefonján, akkor a laptopján már nem tud belépni. Gyakori „trükk”, hogy az adott névre szóló licenszet/előfizetést nem egy konkrét személyhez rendelik, hanem egy csoporthoz rendelik, úgymint „iroda”, vagy „raktárosok” vagy hasonló… És amikor az egyik embernek kell, akkor másik ember kilép aki éppen addig használta… ez teljes egészében illegális. Az ASZF-ek egész konkrétan tiltják ezt, sőt vannak olyan auditok, amikor ezeket ellenőrzik, és ha ilyet találnak akkor listaáron számlázzák a felhasználót/vagy előfizetést visszamenőleg. Súlyos költség lehet ez annak, aki jóhiszeműen vagy szándékosan de vétett a felhasználási szabályok ellen.

Az ilyen és ehhez hasonló igények kielégítésre van az úgynevezett konkurens felhasználó. Ebben az esetben a licensz-struktúra úgy néz ki, hogy nem embereként azaz felhasználónkként veszünk egy-egy licenszet. Hanem minden embernek (azaz felhasználónak) be lehet lépni a vállalatirányítási rendszerbe, de egy időben csak annyi lehet bent ahány konkurens (egyidejű) licenssze van az adott cégnek. Pont olyan mintha mindenkinké lenne engedélye a céges kocsik használatára, de egy időben csak annyian vezettethetnek ahány kocsi van. Nyilvánvalóan az ilyen típusú licenszek/előfizetések lényegesen drágábbak mint a névre szólóak (legalább a kétszerese az ár).

A harmadik jellemző típus az eszköz licensz, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy konkrét számítógépre, mobiltelefonra vagy raktári kéziszámítógépre vásárolunk hozzáférést. Gyakorlatilag az használja a vállalatirányítási rendszert, akinél az adott eszköz van. Nagyon hasznos azon munkatársak esetben aki több műszakba járnak és ugyanaz a gépet használjak (művezető, raktárosok, MEO, stb…).

A felhasználói licensz (vagy előfizetés) a funkcionalitása szerint is többféle is lehet. Vannak olyan ERP rendszer, amelyek esetében az adatokhoz való hozzáférés szintje szerint áraznak, azaz egy adatfeltöltő és teljesjogú felhasználó közt nagy különbség van. Sőt van olyan is amikor egy felhasználónak csak „betekintő” jogosultsága van, ez utóbbi jellemzően olcsóbb, mint a normál felhasználók. Előfordul hogy a gyártók a különböző funkcionalitást külön kliens programmal valósítják meg, azaz más program fut az ügyvezető laptopján, mint a raktáros Motorola készülékén, vagy a csarnokban elhelyezett TV-készüléken.

Természetesen gyártók ezekből típus és felhasználói licenszekből sokfelé variációt állítottak össze, amelybe sokszor belevariálják az alap rendszer moduláris tudását is, azaz egy olyan rendszerhez drágább a felhasználó, aminek több modulja van. Szóval a skála végtelen, de elmondható a fenti logika mentén alakulnak a végfelhasználók szánt alkalmazások árai.

Saját szerver

A saját szerver üzemeltetési költsége csak a On-premise rendszerek esetében jelentkezik, a felhős rendszerek esetében ennek költsége bele van értve az előfizetési díjba.

www.prodhost.com

info@prodhost.com

The post ERP rendszer Ár-Érték arányai appeared first on Műszaki Magazin.