Bűdy László, a myCEPPI igazgatója osztja meg gondolatait az Európai Műanyag Paktumról.

Valójában az Európai Műanyag Paktum egy célkitűzése teljesült: mert minden műanyag termék újrahasznosítható. De hogy a létrejött regranulátumot mire fogjuk használni, ez egy örök kérdés. Általában a jó szándékú amatőrök – ideértve a felelős kormányokat is – nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy az újrahasznosítás során a műanyagok keverednek, és ha sikerül is műanyagfajtánként különválogatni őket, korántsem tekinthetők homogén anyaghalmaznak. És ha valamely véletlen folytán homogén anyaghalmazról beszélünk, mi történik az újrahasznosítás során?

A virgin polimer az elsődleges feldolgozás során is komoly hősokknak, nyírásnak van kitéve. Ezt követően is sok hatás éri, napsugárzás, kémiai, fizikai szennyeződés, és nem utolsósorban fizikai igénybevétel. Az újrahasznosítás során további nyírás és hősokk éri. A műanyagokat a feldolgozás, a használat és az újrafeldolgozás során számos hatás éri. Ezek következtében egyes műanyagoknál töredezik a polimer lánc, másoknál térhálósodik, de van olyan is, például a PET, ahol egészen jól működik a sok-ciklusos újrahasznosítás.

A legnagyobb probléma a poliolefineknél van, egyrészt, mert ez a teljes műanyag termelés és felhasználás közel fele ezekhez köthető. Másrészt, mert ebből a legváltozatosabb a kínálat. A polipropilének esetében 77 különféle applikációt különböztetünk meg, míg a polietilének esetében 183-at, és ehhez ráadásul különféle sűrűség kategóriák is tartoznak.

A válogatás sem egyszerű

Már maga a begyűjtés, a válogatás is bonyolult, sokféle hulladék és regranulátum-minőség létrehozása lehetséges. Az újrahasznosítás után a megfelelő felhasználási terület megtalálása sem egyszerű. Nem véletlen, hogy regranulátumokat leginkább a legegyszerűbb mezőgazdasági, építőipari és egyszerű csomagolási termékeknél használunk.

Ezeknél a főlia és fröccs termékeknél lehet ipari mennyiségben regranulátumot előállítani és felhasználni. Azonban a legtöbb alkalmazás esetében csak manufakturális mennyiségben áll rendelkezésre hulladék és regranulátum. A fent leírt változatosság kiszolgálásához nincs elegendő mennyiségben vagy megfelelő minőségben elérhető hulladék. Elég csak arra gondolni, hogy a 8 méter széles BOPP tekercsből sok esetben 4 centiméter széles, cukorka csomagolás lesz.

Hogyan gyűjtsük és dolgozzuk vissza ezeket az anyagokat? 

A mechanikai újrahasznosítás legnagyobb problémája, hogy az újrahasznosítás során csak kivételes esetekben tudunk visszatérni a kiinduló termékhez. Azaz a kiindulási műanyag termékből – például fólia hulladékból – már ugyanazon minőségű terméket nem tudjuk előállítani. A másik nagy probléma, hogy az újrahasznosítás nagyságrendje átlagban is kisebb, mint a műanyaggyártásék, de ha egyes applikációkat nézünk, az eltérés lehet két vagy három nagyságrenddel is kisebb.

Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb globális polimergyártó magas rangú vezetője is megjegyezte, hogy a jelenleg elterjedt mechanikai recyclinggal, maximum a jövőbeli regranulátum-igények 15 százalékát lehet kiszolgálni. Én ettől optimistább vagyok, de tisztán kell látni a műanyag újrahasznosítás fizikai és kémiai korlátait.

Nem véletlenek az elakadások, nem véletlen, hogy nem tudunk, és valószínűleg a közel jövőben sem fogunk tudni elegendő mennyiségben polietilén és polipropilén élelmiszer-csomagolást előállítani recyklátumból, különösen nem használat utáni hulladékból. És nem véletlen a düh sem, amely elönti az ezzel a ténnyel szembesülő laikusokat.

Nem lehetett modellezni az életet

Ellentétben a sajtóban megjelentekkel a műanyag gyártók és feldolgozók nem hazudtak és nem eredendően gonoszok. Mindössze annyi történt és történik most is, hogy nem mondtak kategorikusan nemet a jószándékú amatőrök és politikusok elvárásaira, hagyták felfúvódni az illúzió lufikat. Mentségként ki kell mondjuk, az iparág sem tudta, mire számítson a gyakorlatban, mivel a regranulálás laborban működött, akár tízszer-tizenötször is újra lehetett darálni és regranulálni a műanyagokat. De a labor nem tudta modellezni az életet, a termék használat közbeni degradációt, a használatból eredő szennyeződéseket, és legfőbbképp az azonos műanyagfajtába tartozó, ám mégis más típusú, más katalizátorral, más additív szerkezettel és más folyásindexszel rendelkező hulladékok keveredését.

Az iparági gyakorlatban vannak jól műkő, régóta alkalmazott eljárások, például a fúvás (BM) esetében a parizon-hulladékok visszadolgozása. A gyártásközi hulladék, a post industrial waste keresett alapanyag. De a használat után a műanyagból leginkább szemét lesz, semmint hulladék. És ha ezen szigorú hulladékkezelési szabályozással, szofisztikált szelektálással változtatunk és hasznos, iparilag jól hasznosítható hulladékot állítunk elő nagy mennyiségben, akkor ez megoldást jelentene? Valószínűleg nem, a feldolgozási, újrahasznosítási hősokk, a nyírás, a molekula degradáció, a térhálósodás ugyanúgy jellemezni fogja a műanyag újrahasznosítás folyamatát.

Egyes esetekben az MFR változása miatt, a keletkezett regranulátum felhasználási lehetőségei, a létrejött MFR tartomány kereslete kisebb, mint a kiinduló polimeré. Egyszerű példával élve, ha újra hasznosítanánk Lengyelországban a BOPP termelés 50 százalékát, és létrejönne 80-100 ezer tonna MFR 5-6-os fekete fröccs (IM) anyag, azt mire lehetne felhasználni? Persze MFR-t tudunk növelni és más magasabb folyásindex tartományok felszívnák a granulátumot részben. De semmiképp sem tudnánk visszatenni a kiinduló anyag, a BOPP termelésbe. A poliolefinek esetében ki kell mondanunk, hogy nincs tökéletes loop, a körkörösség egy végtelenített puzzle, ahol a létrejött regranulátum keresi a felhasználási területét. És ez a végtelen puzzle nem teszi lehetővé az iparszerű működést. És itt nem csak a műanyagokról beszélünk, hanem a teljes ipari termelésről. Hiszen minden ipari gyártósor végén egy csomagoló berendezés áll. Ha a csomagolóanyag gyártás manufakturálissá válik, azzá válik a teljes ipari termelés is.

Mit vonhatunk le a paktum bedőléséből?

Valószínűleg ezzel, a kémiai és a fizika kérlelhetetlen tényeivel, a feladat összetettségével szembesültek az Európai Műanyag Paktum alapítói, amikor befejezték 2.5 év után a működésüket. Természetesen voltak eredmények, születtek jó gyakorlatok, azonban a kitűzött célokat még meg sem közelítették. A legfőbb eredménye azonban a halála volt, mert egyértelmű választ adott arra, hogy:

• nem lehet a kémia és természet törvényeit felülírni,
• nem lehet gyorsan, nagy változásokat elérni egy évtizedek alatt kialakult iparágban,
• az ipar, a civil szféra és a politika képes az összefogásra,
• képes eredményeket elérni, de ezek az eredmények lassan születnek.

Azonban ezek a válaszok még mindig nem jutottak el sem a politikusokhoz, sem a civil környezetvédőkhöz. Az új remény a Chemical Recycling és a Mass Balance Approach.

Mit tudunk ezekről? A kémiai újrahasznosítás létezik, azonban két nagyságrenddel van elmaradva a közeljövő igényeitől és nagyon keveset tudunk a szén-dioxid-lábnyomáról. A tömegelszámolás módszere pedig – nevezhetjük block chain-nek – egyszerűbb, ha könyvelési és allokációs trükkök, megoldások hosszú soraként azonosítjuk; sok folyamattal és nagy papírfelhasználással. Félő, hogy létrejön egy megoldás, ami elfedi a lényeget, a valódi szén-dioxid-kibocsátást. Félő, hogy újra becsapjuk magunkat és a szélesebb közvéleményt, megnyugtatva mindenkit, hogy igenis van „tökéletes műanyag loop”, miközben az eredeti céloktól egyre messzebb kerülünk. Félő, hogy a jószándék újra felülírja a józan észt és a természettudományt.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Az Európai Műanyag Paktum appeared first on Műszaki Magazin.

A műanyaghulladék kezelése globális kihívást jelent a műanyagipari szereplők számára, de így vagy úgy minden embert érint, hiszen a természet körforgásának köszönhetően a műanyag nemcsak az élővizeket károsítja, de azáltal, hogy a vízben széttöredezett műanyagot a különböző élőlények elfogyasztják, a Föld lakossága pedig megeszi őket, semmilyen élőlény nem maradhat érintetlen a káros hatásokat illetően.

A világ vezetői a fenti problémát felismerve sorra hozzák, a sokak szerint nem elégséges, mások szerint pedig látszatintézkedéseket: ilyen például az egyszerhasználatos műanyag termékeket korlátozása. 2021 júliusától életbe lépett az az európai uniós direktíva, amely korlátozza az egyszerhasználatos műanyag eszközök forgalmazását. Így Magyarországról is el fognak tűnni az olyan eszközök, mint a műanyag szívószálak, evőeszközök és fültisztító pálcikákat. Bűdy László, a myCEPPI CEO-ja ugyanakkor rávilágított, hogy nem feltétlenül az egyszerhasználatos műanyagok tiltása a legcélravezetőbb a globális felmelegedés elleni harcban.

Bűdy László

„Elég abba belegondolni, hogy milyen karbonlábnyoma van egy bambuszból gyártott evőeszköznek, aminek Kínából kell a világ másik végébe elutaznia, egy olyan tárggyal szemben, ami a felhasználási helyétől nem messze jön ki a gyárból”.

Jöhet a drágább, csúnyább „újrahasznosított” műanyag

A szakértő szerint további észszerűtlen lépéseket hoz majd a szigorítás, mely 2025-ben lép majd életbe és előírja, hogy bizonyos termékeknek milyen százalékban kell újrahasznosított műanyagot tartalmaznia.

„A műanyagipar egész eddig abba az irányba fejlesztett, hogy minden könnyebb és strapabíróbb legyen. Az előírások hatására viszont ugyanazon tulajdonságok eléréséhez, különösen többszöri újrahasznosítás után, valószínű, hogy több újrahasznosított műanyagot kell használni illetve az így létrejövő termékek nehezebbek, kevésbé átlátszóak. Egy egyszerű példát véve, egy zsugorfólia, ami most 40my vastag, a jövőben akár kétszeresei lehet az újrahasznosított műanyagban található, a használatból adódó szennyeződés miatt, hiszen ezek miatt, illetve a polimer láncok degradációja miatt romlik az anyag tulajdonsága. Az egy külön kérdés, hogy a cégek miként reagálnak majd arra, hogy a műanyagipar csak drágább és csúnyább anyagokkal tudja kiszolgálni őket. Arról nem is beszélve, hogy a „papíron” újrahasznosított műanyagalapanyagok térnyerése is borítékolható”

– teszi hozzá a műanyagipari szakértő.

Komoly büntetéssel kell súlytani, a szemetelőket!

A műanyag legfőbb előnye az életciklusa végén a hátrányára válik, nem bomlik le, hanem tartósan velünk marad. Ez különösen szembetűnő akkor, ha a természetben találkozunk vele. Azonban a műanyag önmagától nem kerül szemétként a természetbe, a folyókba, a környezetünkbe. Valaki, valakik elviszik oda.  A myCEPPI CEO-ja szerint éppen ezért lenne szükség szigorú büntetésekre a szemetelőkkel szemben, amiket a hatóságok könyörtelenül be is hajtanak. A legjobb megoldás persze az lenne, ha a műanyagokat, az emberiség megpróbálná valamilyen környezetkímélő és gazdaságos módon használni és újrahasznosítani. A problémát a műanyagok kezelésével kapcsolatban azok vitathatatlan előnye okozza: a sokszínűség – hívja fel a figyelmet a Magyar Műanyagipari Szövetség Elnökségének tagja. Bűdy László kiemelte, hogy többtucat fajta műanyagot használunk, amelyek több ezer különféle típusra tagozódik, kiszolgálva az ipar minden területén, legyen szó az űrrepülésről vagy éppen az élelmiszeriparról. Ahogyan korábbi írásában kifejtette, a műanyaggal történő békés és hatékony együttéléshez, az újra hasznosításhoz öt lépést kell megtennünk. Éppen ezért az újrahasznosítás gyakran nehézkes, a jogi környezet pedig nem adott hozzá, hogy felelős módon dolgozhassanak a cégek. Illetve vannak olyan hulladékok, amelyeket már nem lehet vagy nem szabad újrahasznosítani. Ilyenek például a romlandó élelmiszerrel szennyezett csomagolóanyagok vagy a többszörösen újrahasznosított vagy többféle műanyagot tartalmazó csomagolóanyagok. Ezek most a hulladéklerakóban végzi, csinos kis hegyeket alkotva a városaink szélén.

A műanyaghulladék válasz lehet hazánk energiafüggőségére

A Science című tudományos folyóiratban jelent meg tavaly egy tanulmány, amely szerint több mint 1,3 milliárd tonna műanyagszemét fog felhalmozódni a szárazföldön és az óceánokban 2040-ig, ha a világ nem tesz lépéseket ennek megakadályozása érdekében. Mint írják, a szennyezés mértéke várhatóan folyamatosan emelkedni fog. 2040-ben 133 millió tonna műanyagszemetet fognak elégetni, 77 millió tonna halmozódik fel a szárazföldön és 29 millió tonna közvetlenül az óceánokba kerül. A szabad ég alatti szemétégetés nélkül ez a szám még nagyobb lenne. De mi lenne akkor, ha az emberiség a műanyag szemetet, amelynek legfőbb forrása a begyűjtetlen szilárd városi szemét, amelynek nagy része a háztartásokból származik, erőművekben égetné el?

„A világ tengereiben és óceánjaiban úszó tengeri szemét csökkentése kiemelt célja minden felelős ember számára. Jó, ha tudjuk, hogy a műanyag szemét élővizekbe kerülésének 93%-áért hat ázsiai ország felelős, és a cégek is jól korul határolhatók, melyek termékeiből úszó szemét lesz. Ha az irdatlan mennyiségű hulladékot fenntartható módon kezelnénk, óriási tehertől szabadulna meg az emberiség. Több példa is azt mutatja, hogy a műanyaghulladék az egyik legjobb energiaforrás lehetne, így pedig csak környezetszennyező szemét lesz”

– mondja a műanyagipari szakértő. Például a polietilén, amelyet a legnagyobb mennyiségben használunk, megfelelő körülmények között, oxigén hozzáadásával hamu és füst nélkül elég, A műanyag fűtőértéke 45-48 MJ/kg, csak összehasonlításként a jó minőségű kőszén fűtőértéke 25-33 MJ/kg.

A modern szemétégetők nyújtják a legtisztább választ a műanyaghulladékra

Közel tíz év tervezés és építési munkálatok után 2019 októberében adtak át egy koppenhágai szemétégető tetején épített műanyag felületű sípályát. A Copenhill gyorsan a dán főváros egyik nevezetességévé vált. A közel kilencven méter magas szemétégetőre egy 450 méter hosszú sípályát, emellett pedig egy mászófalat álmodtak meg a tervezők. Ami ennél is fontosabb, hogy a Copenhill évente 440 ezer tonna kommunális hulladékot alakít tiszta energiává, amelyből 150 ezer háztartás energia- és fűtési igényét tudják fedezni. Ráadásul a szemétégető teljesen tiszta, a kéményekből nem szabadulnak ki káros anyagok, éppen ezért is kaphattak helyet a sportlétesítmények az égető területén.

„A fenntartható város nem csak a környezetet kíméli, teszi élhetőbbé a városainkat, de az ott élők számára is kellemes életet biztosít. Nem véletlen, hogy a világ legélhetőbb városai között előkelő helyen szereplő Bécsben is van több szemétégetőerőmű, amely az olcsó távhőt biztosítja osztrák szomszédjainknak. Ezen megoldásokkal a gázfüggőségünk csökkenését is megoldhatjuk, mint ahogy teszik ezt számos nyugat európai országban”

– teszi hozzá a Magyar Műanyagipari Szövetség Elnökségének tagja.

Összefoglalva tehát nem csak a műanyag termékek használatának mellőzésével, de az újrahasznosítással, a műanyag és a háztartási szemét energiaforrásként való felhasználásával is tehetünk azért, hogy óvjuk a környezetünket, hogy csökkentsük az import gáztól való függőségünket.

The post Műanyaghulladék elégetésével csökkenthetné Magyarország energiafüggőségét appeared first on Műszaki Magazin.