Mit tehetünk mi magunk a mindennapokban egyénileg ez ellen a kedvezőtlen folyamat ellen? A természeti erőforrások megóvása és a fenntartható megoldások előtérbe helyezése lehet az első fontos lépés a helyes irányba. A kapcsolódó felelősséget nemcsak a magánéletben, hanem az üzleti döntések során is vállalnunk kell.

A munka világában hozott intézkedéseknek messzemenő hatásai lehetnek. Vegyünk például egy kis autójavító műhelyt, ahol naponta több tucatszor törlik le az olajos szerszámokat, alkatrészeket, motorokat. Veszélyes, gyúlékony anyagokat itatnak fel, amelyeket biztonságosan és környezetbarát módon kell ártalmatlanítani. Mit használnak ehhez? Ócska rongyokat vagy papírtörlőket, amelyek használat után egyszerűen a szemétbe kerülnek. Könnyen belátható, hogy ezt a folyamat környezetkímélőbb is lehetne.

Hihetetlenül hangzik, de erre a problémára már több mint száz éve létezik jól átgondolt, fenntartható megoldás. Mégpedig egy olyan rendszer formájában, amely nagy nedvszívóképességű pamutkendők többszöri felhasználásán alapul. Ezeket a törlőkendőket összegyűjtik, kimossák és újra használják egy körforgásos rendszerben, ahol jól kifinomult technológiai megoldások segítségével energiát és vizet takarítanak meg, és elkerülik a hulladék keletkezését.

Ezt a rendszert a Mewa Magyarországon már több mint 15 éve bevezette, és egyre nagyobb ismeretségnek és népszerűségnek örvend mind az ipari üzemekben, mind pedig a kézműves műhelyekben. A Mewa ipari törlőkendő-rendszer csatasorba állításával minden műhely és üzem hozzájárulhat a környezetvédelem ügyéhez, és egyúttal mentesül a szennyezett, egyszer felhasználható anyagok ártalmatlanításának terhétől. A rendszer már az első naptól kezdve segít abban, hogy kíméljük a természeti erőforrásokat és elkerüljük a környezetterhelő hulladékok keletkezését. Ráadásul még praktikus is: a friss törlőkendők mindig kéznél vannak. A többiről – beleértve ebbe a kendők biztonságos elszállítását is – a Mewa gondoskodik.

A kendőket Németországban, a vállalat saját szövödéjében állítják elő, mégpedig többféle, a törlendő felület igényeihez alkalmazkodó változatban. A törlőkendőket teljes körű szolgáltatás keretében biztonsági edényekben közvetlenül a felhasználási helyre – üzemcsarnokokba, gépjármű-javító műhelyekbe, nyomdákba – szállítják ki. A dolgozók a szennyes kendőket az erre a célra kihelyezett konténerekbe dobják, és amikor ezek megtelnek, a Mewa gépkocsivezetői rendszeresen, egyeztetett időpontban – a tiszta kendők kiszállításával egy időben – elviszik őket.

A kendőket a Mewa kimossa, ezek akár ötvenszer is újra felhasználhatók. A mosás során a kendőkből kinyert olajok és zsírok egy részéből energiát nyernek a mosógépek és szárítók üzemeltetéséhez. A mosás során takarékoskodnak a friss vízzel, így az eljárás környezeti mérlege lényegesen kedvezőbb, mint más megoldásoknál. A folyamatokat a vízzel, energiával és mosószerrel történő takarékoskodásra optimalizálták. Az egyszer használatos törlőanyagokhoz képest a széndioxid-kibocsátás 3-6-szor kisebb lesz, amivel a Mewa ügyfeleinek környezeti mérlege is javul.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post A Mewa ipari törlőkendő-rendszer: egy lépés a fenntarthatóság felé appeared first on Műszaki Magazin.

A szélsőséges időjárás, az egyre melegebb nyarak, valamint a fenntarthatóságra vonatkozó szigorúbb szabályozások és társadalmi elvárások új kihívásokat jelentenek az építőipari vállalatok számára.

„Már a legalapvetőbb építési feladatokban is meg kell újulni, kezdve azzal, hogy a meleg időben történő betonozás jelentős többletkockázattal jár, ami nem hagyható figyelmen kívül” – hívta fel a figyelmet Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

A betonszabványok és az alkalmazási feltételek, mint például a MSZ 4798:2016 és az EN 206, részletesen megfogalmazzák a meleg időben történő betonozás műszaki követelményrendszerét​​. Eszerint például, 35 °C feletti hőmérséklet esetén nem ajánlott betonozni, ha ez a hőmérsékleti állapot több mint 4 órán át fennáll​​. Márpedig ez egyre gyakrabban fordul elő: az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint évről évre emelkedik a hőségnapok száma.

„Persze a meleg időjárás által okozott problémákat megfelelő műszaki megoldásokkal, például a párazáró szerek alkalmazásával lehet kezelni, amivel biztosítjuk, hogy a megőrizzük a beton minőségét. Azonban ehhez változtatni kell az évtizedek alatt berögzült szokásokon”

– magyarázza Markovich Béla.

De vehetünk egy másik példát is a sok közül: a homlokzati hőszigetelésre ma már nem csak a hideg, hanem a meleg miatt is szükség van.

Klímatudatosság és fenntartható építőipar

Az EU-s célok eléréséhez az építőipari cégeknek csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást, ami befolyásolja az építőipari gyakorlatokat és az anyagválasztást. Emellett az építőknek is egyre fontosabb szempont a fenntarthatóság, ami az energiahatékonyságtól a környezetbarát anyagok használatig terjed.

A szigorodú szabályok és társadalmi elvárások további cselekvésre ösztönzik a gyártókat és kivitelezőket. Ilyen például a szállítási útvonalak csökkentésére való törekvés. Mivel az építőanyagok előállítása és szállítása jelentős üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, törekednie kell a helyi alapanyagok használatára és a szállítási távolságok rövidítésére.

„Az építőipar jövője szorosan összefonódik a környezettudatossággal és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodással. A szemléletváltás, az új építési technikák és anyagok, valamint a fenntartható építési megoldások alkalmazása kulcsfontosságú az építőipar hosszú távú stabilitásának és versenyképességének fenntartása érdekében”

– mondta Markovich Béla.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post A klímaváltozás hatása az építőiparra appeared first on Műszaki Magazin.

A vállalatok működésére és teljesítményére már jelenleg is, de a jövőben még inkább hatással lesz az éghajlatváltozás. A vállalkozások átállását a zöld gazdaságra már nem csupán a piaci elvárások, hanem jogszabályi előírások is sürgetik, a gyors reakció és alkalmazkodás pedig, mint annyi más esetben, itt is versenyelőnyt jelent, de akár a túlélés záloga is lehet. A helyzetet Cserényi Dóra, a BDO tanácsadója és Veisz Ákos, a magyaroroszági BDO ESG üzletágának vezető partnere elemezte.

Az éghajlatváltozás fizikai és átállási kockázatot is rejt magában a vállalkozások pénzügyi teljesítményére nézve. Előbbiek többek közt az átlaghőmérséklet, a csapadékeloszlás, valamint a szélsőséges időjárási körülmények gyakoriságának változásából erednek. Ilyen fizikai kockázatnak tekinthető például, amikor egy fontos vállalati létesítményt viharkár ér. Az átállási kockázatok pedig az alacsony karbonintenzitású gazdaságra áttérésből fakadnak. Egyik altípusuk például, amikor az üzleti partnerek, befektetők elfordulnak a környezetszennyező vállalatoktól, de ide sorolhatjuk az új fenntartható célokat kijelölő jogszabályoknak való megfelelést is.

Klímakockázatoknak kitett ágazatok

A klímaváltozás, illetve az annak mérséklésére tett lépések eltérően hatnak a különböző iparágakban tevékenykedő vállalatokra.

Ha meg szeretnénk vizsgálni, hogy mely ágazatok a leginkább kitettek az átállási kockázatoknak, az egyes ágazatok üvegházhatású gáz (továbbiakban: ÜHG) kibocsátása egy jó indikátor. A klímakockázatokkal foglalkozó pénzügyi szektor is ezt a mutatót veszi alapul. Az Európai Központi Bank 2022. évi klíma stressztesztjében megvizsgálta, hogy melyek azok az ágazatok, amelyek leginkább érintettek az átállási kockázat kapcsán. Az eredmények azt mutatják, hogy a teljes értékláncot figyelembe vevő ÜHG-kibocsátás alapján az EU-ban az átállási kockázatnak leginkább kitett szektorok a finomított kőolajtermék-gyártó alágazat, a bányászat, az ásványianyag-gyártás, valamint a villamosenergia- és energiaellátás ágazat.

Minden európai gazdaságnak természetesen más a szerkezete, így hazánkban is más ágazatokat érint az átállási klímakockázat. Ha megnézzük a hazai iparágakat, 2020-as adatok alapján azt látjuk, hogy a feldolgozóiparnak volt a legmagasabb az ÜHG-kibocsátása, amelyet a villamosenergia-, a gáz-, a gőzellátás- és a légkondicionálás ágazat követ, de a szállítási, raktározási ágazat, a mezőgazdaság, az építőipar, valamint a kereskedelem és a gépjárműjavítás ÜHG-kibocsátása is számottevő (forrás: EUROSTAT, KSH). Összességében Magyarországon a vállalati ÜHG-kibocsátás 92%-áért felelős nyolc ágazat a GDP 60%-át adja. Jelentős tehát a feladat és az érintett vállalkozások számossága.

Forrás: BDO szerkesztés, EUROSTAT és KSH adatok alapján

Az átállási kockázat a fentieknek megfelelően elsősorban az ÜHG-kibocsátás mérséklésével csökkenthető. Az ennek érdekében hozott szabályok is főleg a legnagyobb kibocsátókat érintik, és hátrányban vannak azok, akik nem készülnek fel a jogi környezet várható változására. Jó példa erre az EU Taxonómia, ami tevékenységenként határozza meg, milyen műszaki paraméterek mentén minősül valami fenntarthatónak vagy sem, értelemszerűen jelentősen ösztönözve az ÜHG-kibocsátás csökkenését.

Nagy szabályozói nyomás van a vállalatokon a nagyobb transzparencia irányába is. Várhatóan 2025-től lép hatályba az EU vállalati fenntarthatósági átvilágításról szóló irányelve (CSDD), valamint a kötelező nem-pénzügyi riportálási kötelezettségeket szabályozó CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive). Mindez első körben a nagyvállalatokra és a nyilvános kibocsátókra vonatkozik majd, és már a 2024-es év után is riportolni kell. A vállalatoknak nem csupán saját működésüket illetően, hanem a beszállítóik vonatkozásában is nyilatkozniuk kell majd, amely már számos magyar kkv-t érinteni fog a jövőben. A CSRD elfogadásával párhuzamosan megkezdődött a fenntarthatósági beszámolási sztenderdek kidolgozásának folyamata is, az ESRS (EU Sustainability Reporting Standards) például várhatóan 2025-től lép érvénybe. Már ebből a messze nem teljes felsorolásból is látszik, hogy a jogi megfelelés kulcsfontosságú lesz a következő évek során.

Az átállási kockázatok mellett természetesen a fizikai kockázatokkal is számolni kell. Magyarországon is szembesültünk idén aszállyal, hőhullámokkal, a világ számos pontján pedig árvizek, tüzek pusztítanak. Ezenfelül az éghajlat hosszabb távú változásai is kockázatot hordoznak, a csökkenő vízkészletek, hőmérséklet-változások, valamint a talaj termőképességének átalakulása egyaránt veszélyt jelent. A humán tőke teljesítményére is hatással van a klímaváltozás, amely csökkenő termelékenységet válthat ki. Ez különösen a fizikai foglalkoztatottakat érinti, azonban az irodai dolgozók munkabírására is hatással van, hiszen 40 Celsius-fokot meghaladó napi csúcshőmérséklet mellett nem elvárható a hatékony munkavégzés. A fizikai kockázatok főleg azon ágazatokat érintik, amelyek tevékenysége kitett az időjárásnak, például a mezőgazdaság, az építőipar vagy és az élelmiszeripar. Ezenfelül a turizmust is a klímaváltozásnak kitett iparágnak kell tekintenünk mivel, ha egy terület adottságai, vízminősége, ökoszisztémája megváltozik, az az idegenforgalomra is hatással lesz. Ki akar majd a Velencei-tavon nyaralni, ha esetleg teljesen kiszárad, vagy épp az olaszországi Velencében, ha utcái az év nagy részében víz alatt lesznek?

Klímaváltozás mint lehetőség

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a klímaváltozás lehetőséget is jelent a vállalatok számára, nem csak kockázatot. A stratégiai tervezés során érdemes a cégre váró kockázatok azonosításával, a vonatkozó jogszabályi környezet feltérképezésével kezdeni a munkát és „mérni, mérni, mérni”. Amennyiben a vállalatok időben felkészülnek a fenntartható működésre, úgy versenyelőnyre tehetnek szert azokkal szemben, akik nem tesznek ilyen lépéseket. A mostani környezetben, amikor sok szempontból jócskán komfortzónán kívül kell mozogni, ez a lépés talán könnyebben megtehető.

The post Gazdasági ágazatok klímakockázata – rizikó és lehetőség appeared first on Műszaki Magazin.

Az egyre növekvő és stabilan velünk maradó magas energia árak miatt viszont sürgősen gondolkozni kell a kiadások csökkentésén ezen a területen is. A magyar fejlesztői csapat, a HeatVentors szakemberei szerint a hűtésre fordított energián mindenképp érdemes spórolni hőakkumulátorok alkalmazásával. Nem szabad elfelejteni ugyanis azt, hogy például egy irodaház átlagosan évi 600,000 kWh villamos energiát használ fel az épület hűtésére, ami jelenleg nagyjából 43 millió forintos – de folyamatosan növekvő – költséget jelent. Hőakkumulátorokkal ebből akár 25 százalék megspórolható, ami már legalább 11 millió forint/év megtakarítást takar. Ha pedig kevesebbet kell költeni rezsire, több marad meg a bevételből köszönhetően egy olyan passzív technológiának, amire letelepítés után, lehet 30 évig rá se kell nézni.

A hőakkumulátor hasonlóan működik, mint az elektromos akkumulátor. Energiát tárol, csak éppen nem villamos, hanem termikus energiát, azaz hőt. Amire sokszor nem gondol senki, hogy a hideg is hő, és elraktározható. A HeatVentors által gyártott HeatTank hőakkumulátor pedig képes 20 – 50 százalék közt csökkenteni egy nagy klímarendszer hűtési energiaigényét. Ezt hasonló elven éri el, mint a napelemes rendszerek a villamos energiával. Akkor termeli meg a szükséges energiát, amikor olcsó, és akkor lehet felhasználni, amikor drága lenne. Éjszaka és hajnalban a legolcsóbb előállítani a szükséges hőmérsékletet, ami kellő hatásfokkal tárolható a hőakkumulátorokban. Ez aztán visszatáplálható a klímarendszerbe, csökkentve a hozzátermelendő hűtés mennyiségét, illetve az előállítás költségét. Miután egyáltalán nem mindegy, hogy a déli 35 C fokból állítja elő a rendszer a kellemes hőmérsékletet, vagy az éjszakai 22 C fokból.

Másik előnye a hőakkumulátoroknak a hűtési rendszer kímélése. A nappali melegben ezek a berendezések általában csúcsra vannak járatva, ami nagyon nem egészséges a rendszer elemeire nézve. A hőakkumulátorral stabilizálható a klímarendszer terheltsége, csökkentve ezzel annak a karbantartási igényét, valamint jelentősen meghosszabbítva a teljes rendszer élettartamát.

A HeatTank újszerűsége a fázisváltó anyagokban rejlik. Ezek olyan – környezetre és emberre nézve ártalmatlan – anyagok, amelyeknek a megfagyasztása, illetve felolvasztása révén nagy koncentrációban tárolható a hőenergia. Hőtárolási kapacitást tekintve a hőakkumulátorok széles spektrumot kínálnak: 25 kWh-os tárolótól kezdve a konténeres méretig. Ez utóbbi már egészen elképesztő, 1,2 MWh -os kapacitást jelent, amit akár egy dubai síközpont üzemeltetője is megirigyelne.

The post Hőakkumulátorokkal az energiaválság ellen appeared first on Műszaki Magazin.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 73 százalékáért az energiafogyasztás (áram, fűtés, közlekedés) felel, ezen belül is a legnagyobb mértékben az ipari fogyasztás, a gyártás, és ha még tovább bontjuk ezt a kategóriát, akkor a vas- és acélipar áll az élen, ami a világ teljes kibocsátásának 7,2 százalékát produkálja.

Az acél a modern gazdaság alapját képezi: szilárdsága, szívóssága és alacsony előállítási költségei miatt ott van az épületekben, a hidakban, az óceánjáró hajókban, a vonatokban, az autókban, a háztartási eszközökben és a fegyverekben is. Az évente közel 2 milliárd tonna nyersacélt termelő globális acélipar éves forgalma 2,5 billió (2500 milliárd) dollár körül mozog, miközben az anyag előállítása során több milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe.

„Elég nagy az egyetértés abban, hogy ha tényleg hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy megvalósítsuk a párizsi egyezményben foglalt klímacélokat, akkor már nem elég tovább javítani a nagyolvasztók hatékonyságát, hanem áttörő technológiákra van szükség, méghozzá sürgősen”

– mondta a Financial Timesnak Martin Pei, a SSAB nevű svéd acélgyártó cég technológiai vezetője.

A SSAB az elmúlt években partnereivel (az LKAB bányatársasággal és a Vattenfall energiaipari multival) együtt létrehozta a Hybrit nevű projektet, amelynek keretében azon dolgoznak, hogy megteremtsék a fosszilis energiahordozóktól mentes acélgyártás alapjait. Ez már csak azért is óriási kihívás, mert az acélgyártáshoz nyersvas szükséges, a nyersvasgyártás folyamata pedig azzal kezdődik, hogy a vasércből eltávolítják az oxigént, amit hagyományosan szén égetésével oldanak meg – ezt hívják redukciónak, és ebből ered a jelentős szén-dioxid-kibocsátás.

A Hybrit ebből a képletből vette ki a szenet, és hidrogénnel helyettesítette: a redukcióhoz szükséges hidrogéngázt ráadásul megújuló energiaforrások használatával állítják elő.

A szén nehezen pótolható, és drágább is lesz az acél nélküle

A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint ahhoz, hogy elérjük a kitűzött globális klímacélokat, az acélipar szén-dioxid-kibocsátását legalább a felére kell csökkenteni 2050-ig, de utána is fokozatosan a zéró kibocsátás felé kell haladni. A Financial Timesnak nyilatkozó fenntarthatósági szakértők szerint a technológiai fejlődés ezen a téren is biztató, és akár már 2030-ra láthatjuk a közel zéró kibocsátású gyárak első hullámát – és ebben hatalmas szerepe lesz a hidrogénnek.

Az átállás persze eleinte költséges lesz. Európa és a teljes nyugati világ legnagyobb acélgyártó vállalata, a luxemburgi székhelyű ArcelorMittal becslései szerint a saját üzemeinek dekarbonizálása – az EU klímacéljainak megfelelő mértékben – valahol 15 és 40 milliárd euró közötti összegbe kerül majd a cégnek. Ha azt nézzük, hogy a vállalat az előző negyedévben közel 3,5 milliárd euró profitot termelt, ezt a befektetést akár barátinak is lehetne tekinteni, de az acélipar híresen volatilis: az elmúlt években volt már olyan negyedév is, amit 5,6 milliárdos veszteséggel zártak. Lakshmi Mittal, a vállalatot vezető indiai acélmágnás figyelmeztetett is rá: „Ezek a technológiák megemelik majd az acélunk árát. Nem lesz olcsó, a fogyasztóknak fel kell készülni a költségekre.”

Az acél a vas ötvözete, 98-99 százalékban nyersvasat tartalmaz, így az acélipar legfőbb kibocsátása a nyersvasgyártás során történik. A bányászott vasércet 1000 Celsius-foknál is forróbbra felmelegített nagyolvasztókba helyezik, a szénből előállított koksszal és salakképző anyagokkal (pl. mészkő) együtt. A vasérc és koksz égése során a koksz szén-monoxiddá alakul, a vasérc pedig fémmé redukálódik, és folyékony állapotban távozik a kemencéből. A szén-dioxid a folyamat melléktermékeként kerül a légkörbe. Ez meglehetősen nagy energiaigényű folyamat, amelyhez messze a szénalapú koksz a legköltséghatékonyabb tüzelőanyag, amit ráadásul kedvező tulajdonságai, például nagy hőfejlesztő képessége miatt is nehéz pótolni.

A SSAB észak-svédországi próbaüzemében az elmúlt hónapokban kezdtek kísérletezni az évszázados acélgyártási hagyományokat forradalmasító technológiával. A cég ígéretei szerint a vasérc hidrogéngázzal való redukálása során gyakorlatilag zéró szén-dioxid-kibocsátással kell számolni, és a vízgőz az egyetlen melléktermék – a hidrogéngázt egy elektrolízis-üzemben állítják elő, amit Svédország bőséges megújuló energiaforrásai működtetnek. Az így létrejövő vasszivacsot hulladékacéllal együtt helyezik az ívkemencébe, és kész az elektroacél.

A SSAB, amely az ArcelorMittal és az osztrák Voestalpine fő versenytársa a zöld acél gyártásában, két dolgot jelölt meg abszolút prioritásként a szénzabáló nagyolvasztóktól való elfordulás folyamatában: az elektrolízises gyártás felskálázását és a hidrogéngáz árammal történő előállításának olcsóbbá tételét. A vállalat becslései szerint az így előállított acél eleinte 20-30 százalékkal lesz drágább.

„Beszéltünk az acélipari vásárlóinkkal, de ők nem voltak annyira oda az ötletért, hogy többet fizessenek a zöld acélért. Aztán beszéltünk a vásárlóink vásárlóival, őket viszont nagyon is érdekelte a dolog”

– mondta a Canary Mediának az LKAB bányatársaság energia- és klímaügyi alelnöke, Stefan Savonen.

Az LKAB észrevételei szerint az európai autó- és kamiongyártók például elkötelezettek a zöld acél iránt, és egymással versenyeznek azért, hogy úttörői legyenek a technológiai váltásnak. A H2 Green Steel nevű svéd konzorcium márciusban a Volkswagen-csoporthoz tartozó Scaniával, májusban a Mercedes-Benzzel állapodott meg, és mindkét cég vállalta, hogy 2025-ig elkezdi beépíteni a karbonmentes folyamattal előállított acélt a járműveibe, és a teljes karbonmentesség elérésének határidejét is megállapították – a Scania 2028-ra, a Mercedes 2039-re érné el a zéró kibocsátású gyártást.

Azonban így is a Hybrit lett az első olyan cég, amely leszállította az első adag zöld acélt. Miután áprilisban bejelentették a Volvo Grouppal való együttműködést, és az autógyártó kijelentette, hogy 2026-ra a világon elsőként szeretne átállni a zöld acélból készült járművek tömeggyártására, az elsősorban kamionokat gyártó cég augusztus második felében kézhez is kapta az első szállítmányt. A Volvo Group még idén elkezdené a prototípusok gyártását a vadiúj alapanyagból.

Ha lehet hinni Kínának, akkor globálisan sincs miért aggódni

Miközben az uniós Green Deal értelmében az európai acélipart egyre inkább fenyegetik a magas szénadók és a dekarbonizációs szabályozások, a kapcsolódó területeken is akcióba lendültek: tíz nagy európai építőipari és ingatlankezelő cég megalapította a SteelZero koalíciót, amivel szintén elkötelezték magukat amellett, hogy 2050-ig teljesen megszabadítják működésüket a fosszilis energiahordozóktól.

„A piac már készen áll, de egyelőre nincs, aki ellássa. A piac a gyártókra vár”

– mondta Savonen, aki szerint ezek a gyártók a Green Dealnek köszönhetően hamar meg fognak jelenni.

Miután tehát az elmúlt egy évben a világ legnagyobb acélgyártói beálltak a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célok mögé, valamint az Európai Unió és Joe Biden megválasztása után az Egyesült Államok is rákapcsolt a zöld gazdaság elérésére különböző szabályozások és ösztönzők útján, marad a kérdés, hogy mi lesz a világ acélgyártásának több mint felét adó Kínával. Hszi Csin-ping ugyanakkor még tavaly bejelentette, hogy Kína 2060-ra teljesen karbonsemlegessé válik, és ennek az állam cégei is igyekeznek megfelelni.

A világ legnagyobb acélgyártója, az állami tulajdonban lévő sanghaji Baowu Steel Group például már egy évtizeddel korábbra, 2050-re megígérte a karbonsemlegességet, ami elengedhetetlen lesz a pekingi célok eléréséhez: a kínai szén-dioxid kibocsátás csúcsértékét már 2025 előtt szeretnék elérni, hogy 2030-ra már 30 százalékos csökkenést jelenthessen az ország. Az elemzők szerint hiába ambiciózus célok ezek – ha valahol meg lehet valósítani egy ilyen, a teljes ipart érintő váltást, akkor az a központi vezérlésű kommunista állam, Kína.

Forrás: Qubit

The post A nehézipar reformja nélkül meddő a klímaváltozás elleni harc appeared first on Műszaki Magazin.

Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete nemrégiben kiadott legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a légkör átlagos szén-dioxid-koncentrációja folyamatosan nő: a 2015-ben mért 400,1 ppm-es érték 2017-re 405,5 ppm-re emelkedett. Az EU és az egész világ törekvései arra vonatkozóan, hogy csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását messze nem bizonyulnak elégségesnek, az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség.

2014-es éghajlati cselekvési programjában az EU célul tűzte ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 40%-os csökkentését 2030-ra (az 1990-es szinthez képest). Az idei szélsőséges időjárás és a mért hőmérsékleti értékek azonban újabb aggodalmakat vetettek fel az éghajlat-változással kapcsolatban, ezért az EU klímaügyi biztosa és 15 EU nemzet felszólította a tagságot, hogy 45%-ra emeljék fel a megcélzott csökkentés mértékét. Számos olyan egyszerű intézkedés van, amely hozzájárulhat a cél eléréséhez. Ilyen például a kén-hexafluorid (SF6) használatának betiltása a középfeszültségű kapcsolóberendezésekben.

A világ legártalmasabb üvegházhatású gázainak listáját a kén-hexafluorid (SF6) vezeti

Az SF6 egy kiváló szigetelő tulajdonságokkal rendelkező gáz, melyet számos iparág termékeiben alkalmaznak. Azonban ez a gáz a szén-dioxidénál 23000-szer magasabb globális felmelegedési potenciállal (GWP) rendelkezik, így nem csoda, hogy vezeti az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) legártalmasabb üvegházhatású gázokat felsoroló listáját. Emiatt a jogszabályalkotók úgy döntöttek, hogy ahol csak lehet, betiltják az SF6 gáz használatát.

Az EU fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló ún. F-gáz rendeletének 2014. évi aktualizált változata számos hétköznapi termék, például a teniszlabdák, a sportcipők, a gumiabroncsok és a kétrétegű ablakok előállításánál is megtiltotta az SF6 használatát. E tiltásoknak köszönhetően sikerült csökkenteni az ezen termékek előállításához használt SF6 mennyiségét, ennek ellenére számos tanulmányban kimutatták, hogy a légkör kén-hexafluorid tartalma éves szinten 8 százalékkal nő.

Az EU rendelkezés nyitva hagyott egy kiskaput az SF6 számára a kapcsolóberendezésekben történő alkalmazásához

A rendelkezés aktualizált változata nem tiltja az SF6 villamossági termékekben történő használatát, mert az iparág képviselői sikeresen meggyőzték a döntéshozókat, hogy jelenleg nincs megbízható alternatívája, illetve hogy a gáz szivárgása a kapcsolóberendezésekből kézben tartható és nem jelent veszélyt. Az Európai Bizottság 2020. júliusában megjelentet egy jelentést, arról, hogy létezik-e olyan „költséghatékony, technikailag megvalósítható, energiatakarékos és megbízható alternatívája az SF6 gáznak”, amely alkalmazható lenne a középfeszültségű kapcsolóberendezésekben. Az intézkedések további mérlegelését addig felfüggesztették. Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy létezik megfelelő alternatíva, úgy a következő lépés a betiltásra vonatkozó jogalkotási javaslat előterjesztése kell legyen.

A kapcsolóberendezés-gyártók már kifejlesztettek szinte szivárgásmentes készülékeket, azt azonban egyetlen szabályozás sem biztosítja, hogy a hálózatainkban csak ezek a modern kapcsolóberendezések legyenek használatban. Márpedig az SF6 gáz szivárgása egyáltalán nem elhanyagolható, ha meggondoljuk, hogy egy berendezés életciklusa során a benne található mennyiség 15%-a elszivárog. Ne felejtsük el, hogy minden egyes kibocsátott SF6 gázmolekula 3200 évig a légkörben marad, azaz nem létezik olyan, hogy elhanyagolható mértékű kibocsátás.

Ha továbbra is ragaszkodunk az SF6 használatához, évtizedekre bebetonozzuk a károsanyag-kibocsátást

Létfontosságú, hogy a Bizottság komolyan foglalkozzon az SF6 gáz kérdésével. Ha nem lenne elég káros az eddig bevett gyakorlat, ma a kapcsolóberendezések piaca egy folyamatosan növekvő piac, és hamarosan elérjük azt a pontot a körhálózati elosztóberendezések normál termékciklusában, amikor szükség lesz a generációváltásra, a régi berendezések újra cserélésére. Ha az új berendezéseknél is SF6 gázt alkalmazunk, újabb 40-50 évre bele kell törődnünk a károsanyag-kibocsátásba.

A villamosenergia piacának decentralizálására irányuló EU-s törekvések hozadéka, hogy nagyságrendekkel több kapcsolóberendezés kerül piacra, ami – ha ezekhez is SF6 gázt használnak -, az üvegházhatású gázok kibocsátásának exponenciális növekedését jelenti. Már ma sem egységes az SF6-tal kapcsolatos biztonsági és környezetvédelmi vélekedés és gyakorlat Európában. Ez a helyzet pedig csak egyre rosszabb lesz az energiapiac decentralizálása nyomán, ha egyre több létesítményben megfelelően kiképzett szakember nélkül fogna üzemelni ezek a berendezések.

Van SF6-mentes alternatíva a piacon, de nincs meg hozzá a szükséges szabályozás

Az F-gázokra vonatkozó rendelet már eddig is jelentős változást hozott azáltal, hogy korlátozta a legelterjedtebb fluortartalmú gázok értékesíthető mennyiségét, és 2030-ra fokozatosan csökkenti ezt a mennyiséget a 2014-es szint egyötödére. Most ugyanerre van szükség az SF6 tekintetében is.

A jó hír az, hogy az iparág vezető szereplői, többek között az Eaton keményen dolgoznak SF6-mentes kapcsolóberendezések fejlesztésén. A vezető gyártók például vákuumkapcsolót használnak, így biztosítják az SF6-mentes kapcsolást. Ez azonban nem valamilyen szabályozásnak köszönhető, egyszerűen csak ez ma a legjobb gyakorlat. Annak, hogy néhány berendezésben továbbra is alkalmaznak SF6 gázt, pusztán költség okai vannak. A szigetelés szempontjából több alternatíva is rendelkezésre áll.

A ma rendelkezésre álló alternatív megoldások mellett számos más technológia is lapul a fejlesztőmérnökök asztalfiókjában, melyeket a gyártók azonnal alkalmaznának, amint lenne arra megfelelő (főként jogszabályi) támogatás. A rendelkezésre álló kapcsolóberendezés-technológiák fele már ma is SF6-mentes, tehát nincs helye vitának abban a kérdésben, hogy létezik-e alternatív megoldás a középfeszültségű kapcsolóberendezések számára.

Eljött az idő, hogy kivonjuk az SF6 gázt a villamos kapcsolóberendezésekből

Az SF6-mentes, ún. „Greenswitching” (környezetbarát kapcsolás) technológiák megfelelnek a Bizottság által felállított kritériumoknak: költséghatékonyak, technikailag megvalósíthatóak, energiatakarékosak és megbízhatóak. Így hát itt az ideje, hogy a Bizottság cselekedjen és egyértelmű célokat tűzzön ki az SF6 végleges betiltására. Az EU-nak továbbra is vezető szerepet kell vállalnia a környezetvédelem terén, hiszen egy ilyen lépés hatása Európán túl is jelzés értékűnek számítana, valamint hozzájárulhatna az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős visszaszorításához.

További információkért kérjük, látogasson el a greenswitching.com oldalra.

The post A villamossági iparág szereplői a klímaváltozás ellen appeared first on Műszaki Magazin.

A fő bűnösnek nem az egyéni fogyasztást, hanem az ipari cégeket tartják a megkérdezettek, akik a jövőben forróságot, járványokat vizionálnak. Ötből négyen kifejezetten aggasztónak tartják a klímahelyzetet.

A Lounge Group friss hazai kutatása szerint a magyarok többsége egyáltalán nem klímaszkeptikus: a lakosság 82 százaléka kimondottan nyugtalanítónak tartja az éghajlatváltozás problémáját. Akik gyakrabban tájékozódnak online felületeken, aggasztóbbnak találják a kérdést. Az emberek fele retteg, dühös és mindemellett tehetetlennek érzi magát a klímaváltozással szemben.

A kutatási eredményekből kirajzolódott továbbá, hogy a magyarok negatív tapasztalatai elsősorban a hőségből és a kiszámíthatatlan időjárásból fakadnak.

„Az emberek a témáról elsőként a felmelegedésre, a forróságra, az aszályra gondolnak, a második helyen pedig a katasztrófához és a halálhoz fűződő asszociációk állnak. Amikor a klímaváltozással kapcsolatos félelmekről kérdeztünk, a férfiak főként vízhiányt, a nők pedig az élővilág pusztulását, járványokat és az élettartam csökkenését tették a rangsor élére.”

– mondta el Szabó Zsófia, a vállalat kutatási divízióvezetője.

Kit hibáztatunk?

Az emberek fele úgy érzi, hogy a klímaváltozásért leginkább a nagy ipari cégek a felelősek, miközben az egyéni fogyasztást csupán negyedük érzi a legnagyobb hibának. A lakosság szerint főként a következő generációk vannak veszélyben. A fiatalok már sokkal önkritikusabbak és egyben felelősségteljesebbek is, körükben egyre inkább terjedőben van a felfogás, hogy tudatos fogyasztással, kevesebb környezeti kárt okozva saját maguk is tehetnek a környezetért. Ők azok, akik kisebb mértékben hárítják a felelősséget a nagy cégekre, a mezőgazdasági vállalatokra vagy a politikusokra, szemben az idősebbekkel. A felmérés szerint a fiatalok vállát nyomja annak terhe is, hogy az idősebbek a jelenlegi generációktól várják az azonnali cselekvést. A jövő generációját ugyanakkor kifejezetten féltik a 60 év felettiek.

Mások a nemzetközi és mások a hazai kapcsolódások

De a klímaváltozás baljós képeit vajon összekapcsoljuk-e a saját hazánkkal, a saját életterünkkel?

„A lakosság magasabb hányada gondolja azt, hogy a klímaváltozás a fejlődő országokat fogja sújtani, mint amennyien ezt Magyarországról gondolják.”

– mondta el a kutatási vezető.

„Bár a közgondolkodásban leginkább a jegesmedve terjedt el a klímaváltozás fő szimbólumaként, ezt érdemes lehet újragondolni. A kutatási számaink azt mutatják, hogy Magyarországon a hulladékgyűjtés és szemetelés problémájára vagyunk a legérzékenyebbek.”

– tette hozzá Szabó Zsófia.

A klímaváltozás egyik legismertebb és legfiatalabb aktivistája, a 16 éves svéd Greta Thunberg 2018 augusztusában hívta életre a „Fridays for Future” iskolai sztrájksorozatot. Hol tart most a Greta-jelenség hazánkban? Greta Thunbergről a lakosság csupán harmada hallott: köztük magasabb arányban a férfiak, az idősebbek, a diplomások, a tanulók, és a nagyobb településen élők. 2019 szeptemberében több tízezer magyar diák csatlakozott Thunberg kezdeményezéshez, úgyhogy várhatóan a svéd aktivista hazai ismertsége még növekedni fog az elkövetkező időszakban.

Kire figyelünk?

A Lounge Group kutatása egy hulladékcsökkentő életmódra ösztönző kezdeményezés ismertségét is megmérte: a lakosság háromötöde hallott a „műanyagmentes július” elnevezésű akcióról. A kihívásban az arról halló válaszadók 56 százaléka részt is vett. A kutatás szerint bár a klímaváltozás terén a tudósokat tartjuk a leghitelesebb forrásnak, az influenszerek is sokat számítanak: a lakosság fele ad véleményükre a témában.

lounge.hu

The post Friss kutatás a klímaváltozásról megítéléséről appeared first on Műszaki Magazin.