Értelmüket veszthetik a hazai vízgazdálkodási beruházások a párolgási veszteség miatt

A globális felmelegedés miatt egyre egyenetlenebb csapadékviszonyok között a vízgazdálkodáshoz szükséges véd- és gyűjtőművek sokasága készült el a közelmúltban Magyarországon is. A nagy felületű víztározók azonban hiába alkalmasak a csapadékvizek, belvizek gyűjtésére és öntözési célú hasznosítására, ha a párolgási veszteség miatt az aszályos időszakokra lényegében kiszáradnak. A megoldás a párolgási veszteség kiküszöbölése, amire egy magyar gyártó kínálja az egyetlen, valóban működő megoldást. Most kell lépni, amikor még van mire vigyázni, van mit megóvni az elillanástól.

Napjainkban a vízgazdálkodás egészét stratégiai ágazatnak tekinti mind a magyar kormány, mind az Európai Unió. Tény, hogy Magyarország és Európa már rég nem a korlátlan édesvízkészletek hazája, ahogy arra a tavalyi, különösen aszályos év is rámutatott ‒ ismerteti a helyzetet Budinszki Balázs, az Euro-Matic Kft műszaki vezetője. Emiatt változott meg a régi, téves szemlélet, miszerint Magyarország, és Európa nagy része édesvíz-nagyhatalomnak számít. Mára a víz érték, amelyet nem elvezetni, továbbítani kell, ha túl sok van belőle, hanem megőrizni, tárolni és ésszerűen gazdálkodni vele, különösen most, hogy ezúttal épp bőven jutott belőle. Ahogy azt érezzük is, a globális felmelegedés hatására a csapadék nagyon rapszodikusan hullik, amit erősen aszályos periódusok váltanak, illetve, mint az idén látjuk, az egymást követő évek is szélsőségesek lehetnek.

Ennek megfelelően a közelmúltban rengeteg olyan beruházás valósult meg és zajlik ma is országszerte ‒ különösen a leginkább problémás alföldi régiókban ‒, ami az áradások, belvizek, nagyobb esőzések során érkező vízkészletek tárolását, hasznosítását szolgálja. Az újonnan épült vízszint-szabályozó és vízkormányzó műtárgyak segítik a vízvisszatartást, a vízpótlást és a kártételek elleni védekezést, a betárolt természetes vízkészletek felhasználását. Ezek a jelentős beruházások azonban gyakran nem, vagy csak elkerülhetetlen tényezőként számolnak a párolgási veszteséggel. A gyakorlatban nem ritka, hogy a jellemzően sekély és nagyfelületű tározókban csak algás-iszapos sár marad az eltárolt vízkészletből mire a szárazság miatt igazán szükség lenne rá, innentől pedig a teljes beruházás használata korlátozott ‒ hívta fel a figyelmet a szakember.

Mivel a zárttechnológiás tárolás rugalmatlan és értelmetlenül drága lenne, az evidens megoldás a vízfelületek takarása, ami további kérdéseket vet fel. A különböző fóliák jellemzően alkalmatlanok a kültéri használatra. A méretproblémák mellett gond, hogy az UV-sugárzás szinte mindegyiket gyorsan nemkívánatos mikroműanyaggá bontja, felkapja, elviheti egy erősebb szél, megnehezítik a víz kezelését, ki- és betárolását és balesetveszélyesek, hogy csak a legfontosabb gondokat említsük.

A korszerű, de kevéssé ismert megoldás a takarólabda, ami úgy zárja el a vízfelület több mint 90%-át, hogy közben teljesen időjárásálló, 100%-ban újrahasznosítható, évről-évre ellátja a feladatát, alkalmazkodik az aktuális vízszinthez és nem akadályozza a víz kezelését, de adott esetben az úszást, hajózást sem. A fény jelentős részének kiszűrésével gátolja az algaképződést és távol tartja a vízimadarakat, így egy védett, fészkelő pár sem lehet akadálya az öntözésnek. Az ilyen takarás jellemzően töredékébe kerül a teljes projektnek, miközben az egyetlen értelmezhető megoldás arra, hogy a vízkészlet rendelkezésre álljon a megfelelő pillanatban. A gondozásmentes takarólabdák költségét jellemzően már az első néhány év víznyeresége fedezi, míg a várható élettartam évtizedekben mérhető.

Az Egyesült Államokban és Európa más részein, belvizeken és víztározókon már bizonyított technológia telepítése végtelenül egyszerű. Eközben mindennél hatékonyabban támogatja az új vízgazdálkodási szemléletet és az agrárium törekvéseit a vízkészletek megóvására az öntözött területek gyors növelésére ‒ zárta szavait a szakember.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Új, hazai megoldás a vízgazdálkodásban appeared first on Műszaki Magazin.

Létezik a szén-dioxidnál 23 500-szor magasabb globális felmelegedési potenciállal rendelkező gáz, amely sok esetben még ma is bekerül az otthonainkba. A környezetszennyezés megfékezéséhez elengedhetetlen, hogy a technológia minden területén folyamatosan fenntarthatóbb megoldásokat hozzanak létre a szereplők. Különösen igaz ez a nagy felmelegedési potenciállal rendelkező fluoridtartalmú gázokra, amelyek láthatatlan veszélyt jelentenek az emberiségre nézve.

A kén-hexafluorid (hétköznapi néven SF₆) is, a környezetre súlyosan káros, üvegházhatású gáz, amelyet észrevétlenül és önkéntelenül juttatunk a légkörbe a mindennapok során. Az Eaton nemzetközi energetikai műszaki vállalatcsoport élen jár a környezetbarát, globális felmelegedést lassító technológiák innovációjában. A gyártó a közelmúltban az elsők dolgozott ki egy olyan technológiát, amely a közeljövőben képes lesz kiszorítani a piacról az SF₆, azaz a kén-hexafluorid használatát.

„Gyártóként hatalmas felelősségünk van abban, hogy működésünk minden területén a fenntarthatóságra törekedjünk. A vállalatunk által kifejlesztett kapcsolóberendezések éppen ezért SF₆-gáz helyett szilárd szigetelésűek, valamint vákuumkapcsolást alkalmaznak. Így a megszakítók teljesen karbantartásmentesek, és ellentétben az SF₆-szigetelésű megszakítókkal, mérgező melléktermékek sem képződnek a használatuk során”

– mondta Szontág Balázs, az Eaton marketing menedzsere.

A szén-dioxidnál 23500-szor magasabb globális felmelegedési potenciállal (GWP) rendelkező SF₆-gáz használatát számos termék gyártása során használták korábban, azonban az elmúlt években a legtöbb termék esetében betiltották annak alkalmazását. A tilalom alól azonban kivételt képeznek a kapcsolóberendezések, a villamos berendezések hálózathoz való csatlakoztatására és leválasztására használt kapcsolók. Ezek esetében a mai napig használják az SF₆-ot elektromos szigetelőanyagként.

A kapcsolóberendezések piaca együtt növekszik az ingatlanszektor növekedésével: az épületekbe, a különböző energiatermelő erőművekbe és a közműhálózatokba beépített középfeszültségű kapcsolóberendezések túlnyomó többsége továbbra is SF₆-gázt tartalmaz. Ez a környezetszennyező gáz azonban 3200 év, azaz a szén-dioxidnál százszor hosszabb idő alatt képes csak lebomlani.

„Úgy gondolom, hogy csak idő kérdése, és az SF₆-gáz alkalmazását teljes mértékben betilthatják a középfeszültségű kapcsolóberendezésekben. Természetesen minden hasonló korlátozásnak célszerű egyféle fokozatosságot követnie, hiszen fel kell készíteni az ipart a megfelelő alternatívák kidolgozására. Gondoljunk csak az egyszer használatos műanyag szívószálakra és evőeszközökre. A szívószálak esetében már van gazdaságos alternatíva. A jó hír az, hogy az SF₆-szigetelésű középfeszültségű kapcsolóberendezések esetében is létezik évek óta alternatíva. Mi az Eaton-nél a szabályozás előtt járunk, hiszen tudjuk, hogy ezzel és az ehhez hasonló innovációkkal védhetjük igazán a környezetet”

– tette hozzá Szontág Balázs.

Az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépés annyit jelent, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Az Eaton 2020-ra több mint 60 országban, összesen egymillió SF₆-mentes kapcsolóberendezést telepített annak érdekében, hogy közelebb kerüljön kitűzött céljához, a teljes mértékben kibocsátásmentes energiaellátáshoz.

The post Milyen technológiákkal lassíthatja a villamosenergiai szektor a globális felmelegedést? appeared first on Műszaki Magazin.