A maradék 90 százalék rejtett. Ez a szakértői becslések szerint ötszázszor nagyobb, mint az internet látható része. Így már közel sem egyértelműen helytálló a mondás, miszerint ami nincs fönt a neten, az nem is létezik, állítja Földesi László a Systemfarmer elnök-vezérigazgatója.

„Az úgynevezett deep web jelentős része nem túlzottan érdekes. Ilyenek például a regisztráció után olvasható fórumok, vagy az olyan oldalak, mint a netbank. De ugyanígy a deep weben van a levelezésünk, elrejtve a kíváncsi szemek elő”

– mondja Földesi László.

A deep webnek van azonban egy kevésbé „ártatlan” része, a dark web, azaz a sötét internet. Ez a terrorizmus, a drogkereskedelem, a pedofília és általában a bűnözés melegágya – az egyik oldalról. A másik oldalról viszont a szabadság, a jogérvényesülés és a csalók leleplezésének terepe.

Számos országban, ahol diktatúra működik, keményen elnyomják a másképp gondolkodókat. Ők csak a dark netet tudják használni, hiszen így országuk hatósága előtt rejtve maradnak. Nagyon sokszor emberi jogi aktivisták is használják, sőt az olyanok is, mint a WikiLeaks. Bár a számos korrupciós ügyet kiszivárogtató szervezetnek van nyilvános, mindenki számára elérhető honlapja, a dokumentumok feltöltése, a kapcsolatteremtés a dark weben keresztül történik.

Az egész dark web alapját jelentő titkosítási módszert az Egyesült Államok hadserege kezdte el fejleszteni. Egy olyan kommunikációs csatornát akartak létrehozni, ami lényegében lenyomozhatatlan. Elsőre talán furcsának tűnik, hogy ezt az egészet aztán nyílt forráskodúvá, bárki által szerkeszthetővé és használhatóvá tették, de valójában ez egy remek döntés volt. A rendszert annál nehezebb feltörni, minél többen használják – bonyolultabb, kevésbé lekövethető a kommunikáció. Várható volt, hogy a bűnözők gyorsan megtalálják a felületet.

Egy nemzetközi felmérés szerint az emberek jelentős többsége azt akarja, hogy a kormányok szántsák fel a dark webet. A CIGI-IPSOS felmérése szerint a megkérdezett 24 ezer internetező 71 százaléka gondolja így. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy az internetezőknek csupán a 38 százaléka érzi úgy, hogy nem figyelik internetezés közben. Tehát egyfelől nem érezzük magunkat biztonságban a neten, de a védett kommunikációs csatornákat bezáratnánk.

„Nem érdemes kizárólag egy szemszögből vizsgálni egyetlen infokommunikációs technológiát sem. Ha így tennénk, akkor nem is tudnánk a virtuális és a kiterjesztett valóság által nyújtott remek lehetőségekről. Csak azt látnánk, hogy mennyire veszélyes a gyerekeinkre, milyen könnyedén beszippanthatja őket egy nem létező világ varázslata. Hasonló gyanakvás éri mind a mai napig a felhőalapú számítástechnikát, mivel még mindig sokan félnek attól, hogy mi történik az adataikkal”

– állítja Földesi László, a Systemfarmer elnök-vezérigazgatója.

The post Az internet kilencven százalékához nem férünk hozzá a hagyományos keresők által appeared first on Műszaki Magazin.

A 17 országban, államonként 1000 ember megkérdezésével végzett felmérés rámutat, hogy az emberek zöme bízik a tudományban, annak képviselőiben és eredményeiben, és ez a bizalom a pandémia hatására csak nőtt. Nagy arányban aggasztja ugyanakkor a válaszadókat, hogy a tudomány hitelét a közösségi és hagyományos médiában terjedő, áltudományos, vagy a tudományra hamisan hivatkozó dezinformációk alááshatják, ami hátráltatja a globális problémák közös megoldását.

Megjelent a 3M globális, a világ 17 országában (pl. Lengyelország, Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság), reprezentatív mintákon végzett felmérése a társadalom és a tudomány viszonyáról, ami több meglepő és elgondolkodtató megállapítást tartalmaz. Az eredetileg amerikai, mára multinacionális cégóriás Ipsosszal közös kutatása öt területen kérdezte meg a lakosság véleményét a tudományról és annak feladatairól:

• A STEM (természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika angol rövidítéseként) egyenlősége, a különböző kisebbségek hozzáférése ehhez a területhez;
• A szakmai felzárkózás nehézségei;
• Klímaváltozás és fenntarthatóság;
• Az egészségügyi egyenlőség kérdésköre;
• A technológia jövője.

A kutatás mindenki számára elérhető adataiból kiderül, hogy az emberek döntő többsége (90%) lokációtól függetlenül bízik a tudományban és a tudományos eredményekben, de nem mindegy, hogy azt milyen csatornán kommunikálják. Ha maguk a tudósok, mérnökök beszélnek a témáról, azt 85% fogadja el hitelesnek, míg a kollégák, céges honlapok hitelessége tudományos kérdésekben már csak 44-46%. Ezt a politikusok tudománnyal kapcsolatos mondandója, a közösségi médiaposztok ezzel kapcsolatos közlései, illetve a különböző „celebek” jelentősen alulmúlják, ezeket csak 20-26% tartja hitelesnek. Nem közömbös a hírek forrása sem. A hagyományos média tudományos alapú írásainak 75% ad hitelt, a közösségi médiánál ez már csak 44%.

Jelentősen nőtt azok száma, akik személyesen is „kiállnak” a tudomány mellett, megvédik annak értékeit, ha valaki kétségbe vonná azokat. Ez az arány a pandémia előtt csak 20% volt, de mára már 75%. Nemzetiségtől függetlenül a válaszadók 83%-a gondolja úgy, hogy negatív következményekkel jár, ha a társadalom nem bízik a tudományban ‒ mert bizonyos megbízhatatlan, vagy szubjektív források, például a közösségi média aláássa annak hitelét. A lehetséges következmények közül a résztvevők a következő hármat tartották a legvalószínűbbnek: 61% több közegészségügyi válságot, 57% nagyobb társadalmi megosztottságot, 53% az éghajlatváltozás súlyosbodását emelte ki.

A felmérés egy másik részéből kiderül, hogy a globális válaszadók mindössze 62%-a elégedett azzal, amit az országa a fenntarthatóságért tesz. Fontos, hogy az emberek Ázsiában lényegesen elégedettebbek ilyen téren, mint Amerikában és Európában.

Az oktatási egyenlőség és a tudományos (STEM) állások tekintetében úgy tűnik, még mindig nagy az (e tekintetben) kisebbségnek mondható csoportok hátránya. A területen minden megkérdezett országban megfigyelhető például, hogy a nők, vagy a többségitől eltérő rasszhoz tartozók alulreprezentáltak ezeken a területeken. Szintén érdekes tapasztalat, hogy az országok lakói 68%-ban tisztelik ugyan a STEM területen dolgozókat, de saját maguk nem foglalkoznának ilyesmivel, különböző okokból.

A felmérés további fontos tapasztalata, hogy a klímaváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések lényegesen személyesebbé váltak az elmúlt években, ennek megfelelően nőttek a tudománnyal kapcsolatos elvárások is. 88% szerint a tudomány feladata, hogy segítsen csökkenteni a klímaváltozás hatásait, és ugyanennyien gondolják, hogy az embereknek követniük kellene a tudományt a világ fenntarthatóbbá tétele érdekében.

A válaszadók globálisan jelentős problémának érzik az elégtelen és egyenlőtlen egészségügyi ellátást. A tudomány jövőjével foglalkozó fejezet szerint az emberek fele aggodalmát fejezte ki a mesterséges intelligencia terjedésével, felhasználásával és hatásaival kapcsolatban, ugyanakkor a többség szerint a tudomány értékelése javulni fog a következő 5 évben, és a személyes életükre is egyre nagyobb hatással lesz.

Bereznyák György, a 3M magyarországi képviseletének cégvezetője a fenti felmérés kapcsán kifejtette:

„bár Magyarország nem szerepel a mintába beválogatott országok között, nincs okunk feltételezni, hogy a magyarok véleménye, attitűdje lényegesen különbözne például a Lengyelországban kapott válaszoktól. A közösségi média mint információforrás terjedése és a tudományos eredmények ezzel párhuzamos devalválódásának veszélye, vagy épp a kisebbségek alulreprezentáltsága a STEM foglalkozások területén egyaránt globális jelenségek, amik ellen nemcsak a 3M egészének és dolgozóinak, de minden innovatív gyártónak küzdenie kell.”

The post A közösségi média dezinformációi mindannyiunk jövőjét veszélyeztetik appeared first on Műszaki Magazin.