A világegyetemet mint egészet és annak időbeli fejlődését vizsgáló kozmológia tudományának alapvető kérdései közé tartozik az univerzumot alkotó anyag- és energiafajták azonosítása és megértése, valamint a megfigyelt, évmilliárdok során bekövetkezett kozmikus tágulás sebességének minél pontosabb nyomon követése. Azonban a helyzetet nagyban bonyolítja olyan ismeretlen komponensek egyértelműsíthető jelenléte is, amelyek nem világítanak, és csupán gravitációsan hatnak kölcsön. Ez a sötét anyag és a még rejtélyesebb sötét energia a tudomány legérdekesebb nyitott kérdései közé tartozik. A megválaszolásuk céljából az ESA 2011-ben hagyta jóvá a Euclid projektet jelenlegi formájában, két egyenként is ambiciózus, de alapvetően különálló kutatási pályázat egyesítéseként. Így jöhetett létre egy olyan európai intézetek által vezetett kollaboráció, amely mind a galaxisokat körülvevő, az atomos anyaggal csak gravitációsan kölcsönható sötét anyagot, mind pedig a galaxisok közti üres tér tulajdonságaként értelmezhető, még titokzatosabb sötét energiát képes megvizsgálni. Különlegessége, hogy 1,2 méteres főtükrének és nagy látómezejének segítségével a Euclid képes nagy felbontású és kivételes mélységű képeket készíteni a távoli univerzumban lévő galaxisok eloszlásáról, amelyek segítségével az anyag gravitációs lencsehatása révén a sötét anyag minden eddiginél nagyobb kétdimenziós térképe is rekonstruálhatóvá válik a galaxisképek apró torzulásaiból. Emellett egy háromdimenziós térkép megalkotása is a projekt kiemelt céljai között szerepel a távolabbi univerzumról, amelyhez a 35 millió kiválasztott galaxis távolságát a vöröseltolódásuk precíz spektroszkópiai mérése nyomán becsülik meg a szakemberek. Az utóbbi térkép alapján a sötét energia tulajdonságaira, esetleges időbeli változására és annak a jelenleg gyorsuló kozmikus terjeszkedésben játszott szerepére következtetnek majd a kutatók.

A Euclid kollaboráció munkájában 2017 óta részt vesz Kovács András (CSFK) illetve Szapudi István (University of Hawaii) is, akik ezen a nyáron a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vendégkutatói programjának keretében a már meglévő szimulációs módszerek pontosításán túl a legelső Euclid-adatok elemzésével is foglalkoznak majd. A kaliforniai Jet Propulsion Laboratory (JPL) intézetben a Euclid-adatok szimulációján dolgozó Rácz Gáborral is együttműködve a kutatók a Euclid adatait felhasználva a szakterületüknek számító legnagyobb kozmikus galaxisstruktúrák azonosításán dolgoznak milliárd fényéves skálákon. Ezáltal vizsgálhatóvá válik majd a sötét energia kozmikus taszítóhatása a legextrémebb, több ezer galaxist számláló szuperhalmazokban és galaxisokat csak elvétve tartalmazó úgynevezett void régiókban is, ami a CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében működő MTA-CSFK Lendület Nagyskálás Szerkezet Kutatócsoport fő kutatási célja is egyben.

Az adatgyűjtést hat évig tervezi fenntartani a kollaboráció, és számos izgalmas felfedezés várható nem csupán a sötét univerzum kapcsán, hanem például a galaxisok központjaiban lévő szupernehéz fekete lyukak vagy a galaxisok morfológiájának évmilliárdokra visszanyúló tanulmányozásából is. A Euclid műholdat július 1-jén, magyar idő szerint 17:12-kor bocsátották fel a floridai Cape Canaveral űrközpontból. Az esemény élő közvetítésének felvétele megtekinthető a Svábhegyi Csillagvizsgáló YouTube csatornáján. A közvetítés házigazdájaként Szabó Olivér Norton, a CSFK demonstrátora, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza beszélgetett Kovács Andrással, az érdeklődők pedig további részleteket tudhattak meg az Euclid küldetés tudományos hátteréről, illetve a kalibrációs időszakot követő, hozzávetőlegesen három hónap múlva induló adatgyűjtésben tervezett további magyar hozzájárulásról is.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post A sötét anyag és sötét energia feltérképezése appeared first on Műszaki Magazin.

A GRBAlpha nevű űreszközt március 22-én reggel bocsátották fel Bajkonurból egy Szojuz fedélzetén, a rakétával egy másik magyar kisműhold, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem SMOG-1 űreszköze is elindult.

A GRBAlphát egy magyar-szlovák-japán kollaboráció keretében, az ELKH CSFK tervezésében és projektvezetésével hozták létre. A műhold mérőműszerei a CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének laboratóriumában készültek, a CSFK és az ELTE Fizikai Intézetének együttműködésével.

A GRBAlpha egy 10x10x11,3 centiméteres műhold, amely nevét a világegyetem legnagyobb robbanásaihoz kapcsolódó gamma-kitörésekről kapta (GRB: gamma-ray burst). Ha a benne elhelyezett, a méretéhez képest rendkívül nehéz gammasugárzás-detektor jól teljesít, később más műholdakra is telepíthetik a szerkezetet, ezzel egy, az egész Földet körülvevő hálózatot hozhatnak létre.

Egy ilyen műholdhálózat egy földnyi méretű detektorernyőt rajzol majd ki, amelynek segítségével igen pontosan lehet azonosítani a gamma-kitörések forrását.

A gravitációs hullámok 2015-ös felfedezése máig lázban tartja a tudományos közönséget. A nanoműholdakból tervezett hálózattal a gravitációs hullámokat kibocsátó, összeolvadó neutroncsillagok pontos helyzetét is meg fogják tudni határozni, mivel ezekhez is kötődik gamma-kitörés.

„A detektor lelke egy cézium-jodid kristály, amely a gamma-sugárzás hatásáralátható fényt bocsát ki. Ezt érzékeny, fotonszámlálónak nevezett  szenzorokkal érzékeljük, majd a jel erősítése és digitalizálása után a csillagászati szempontból gyanús jeleket helyben letároljuk, vagy közvetlenül egy rádiómodul felé továbbítjuk”

– mondta a rendszer fejlesztését vezető Pál András, a csillagászati intézet munkatársa.

The post Magyar műholdakat bocsátottak fel appeared first on Műszaki Magazin.